Századok – 2016
2016 / 5. szám - KÖZIGAZGATÁS-TÖRTÉNETI MŰHELYTANULMÁNYOK - Székely Tamás: A vármegyekérdés politikai nyelve a dualizmus korában
1284 SZÉKELY TAMÁS A vármegyekérdésró'l nemcsak az országgyűlésben vitáztak hevesen a dualizmus időszakában, hanem a közigazgatási szakirodalomban és a politikai publicisztikában is. Grünwald Béla, Zólyom vármegye alispánja már 1874-ben zászlót bontott a megyerendszer gyökeres reformja és a közigazgatás államosítása mellett.29 Közigazgatásunk és a magyar nemzetiség című könyvében a magyar közigazgatás általános színvonalán kesergett, hiszen az - Sennyei Pált idézve - „ázsiai állapotban” leledzik. Grünwald szerint a zűrzavar elsőrangú oka a megyei tisztviselők korrumpáltsága és dilettantizmusa, valamint az ezek által áthatott választási rendszer. „Minden intézmény annyit ér, amennyit azok az emberek érnek, akik benne működni hivatva vannak” — kesergett Grünwald. Az általános vélekedést, miszerint a megyék az alkotmány védőbástyái lennének, a magyarok pedig a kontinens angoljai, ostoba önámításnak és illúziónak minősítette. A szorgos és öntevékeny szigetországi polgárokkal ellentétben nálunk „mindent az államtól várnak, de az államnak nem akarják megadni a magáét”. Grünwald szerint „nálunk az állam iránti kötelességek teljesítése a legutolsó dolog, a törvények tisztelete nem létezik, az államot megrövidíteni, megcsalni nem is infamans tény, hanem — mint egy szellemdús író nem rég mondotta — a Bach-rendszer alatt öröm volt, most dicsőség.”30 A szakszerű közigazgatás hiánya nem csupán elkeserítő, hanem veszélyes is Grünwald szerint, méghozzá a nemzetiségi kérdés jelentette fenyegetés miatt. A történeti jog alapján a magyar szupremácia megerősítése mellett érvelt, szerinte az erősíti az állam konszolidációját, míg a nemzetiségi törekvések szükségszerűen Magyarország felbomlásához vezetnek. Grünwald szerint a vármegyei közigazgatás rejtett ellentmondása, hogy a megyei törvényhatóságokban a magyar állam érdekeinek megóvása sok esetben pont olyanok kezében van, akik nyílt ellenségei az állameszmének. „A közigazgatási organismus tehát nem képez egy különálló s a helyi érdektől és hangulattól emancipált egészet, melyen az állameszme nyugszik, mely tisztán az állameszme hatalmas képviselője, hanem nagy része particularistikus szűkebb körök s gyakran államellenes elemek kifolyása, s azoknak befolyása alatt áll” — írta Grünwald.31 Egy másik, 1876-ban megjelent könyvében azt a kérdést is feltette, hogy egyáltalán megfelel-e az 1870-es Andrássy-féle közigazgatási törvény a modern liberalizmus, szabadság és önkormányzatiság elveinek. Szerinte a nyugati minták okos alkalmazásával, a választási rendszert felváltó kinevezési rendszer bevezetésével, a közigazgatási bizottságok megerősítésével, valamint a közigazgatási bíróságok felállításával és a tisztviselők képzésével lehetne a haladó államokhoz felzárkózni. „Közigazgatási szervezetünk megfelelő átalakítása az egyes állampolgárra nézve, a rend és személyes szabadság, — a magyar államra 29 Grünwald Béla: Közigazgatásunk és a magyar nemzetiség. Bp. 1874. 30 Uo. 35-36. 31 Uo. 52-53., ül. 78.
