Századok – 2016
2016 / 5. szám - KÖZIGAZGATÁS-TÖRTÉNETI MŰHELYTANULMÁNYOK - Székely Tamás: A vármegyekérdés politikai nyelve a dualizmus korában
A VÁRMEGYEKÉRDÉS POLITIKAI NYELVE A DUALIZMUS KORÁBAN 1283 Apponyi Albert sem tudott szó nélkül elmenni.25 Mint megannyi más kérdésben, úgy a közigazgatási vitákban is, Apponyi igyekezett köztes álláspontot elfoglalni a 67-es kormány és a 48-as ellenzék között. Ahhoz, hogy ezt hitelesen képviselje, megkísérelt átlépni azokon a fogalmi és nyelvi kereteken, amelyeket a kortársak saját maguknak állítottak. Apponyi eló'ször is megkérdőjelezte azt a hatvanhetes tételt, amely a parlamentáris kormányzat és az önkormányzat közötti ellentétről, illetve azok összeegyeztetésének nagy feladatáról szólt. Szerinte éppen ellenkező a helyzet, ő úgy gondolta, hogy a parlamentáris kormányzat „merő fikció” önkormányzat nélkül. Ugyanakkor Apponyi óriási tévedésnek tartotta azt is, hogy az ellenzék a kinevezés behozatalát centralizációnak nevezi, mivel szerinte a kinevezési rendszer mellett is lehet erős önkormányzatról beszélni. „A jogállam egész eszmerendszere, hasonlóan az égitestek pályájához, két gyúpont körül forog: a hatalom kellő szervezése és a szabadság kellő biztosítékai körül” — fogalmazott Apponyi természettudományos hasonlattal.26 Apponyi Albert veszedelmesnek tartotta, hogy a „legújabb divatok” szerint a magyar állam védelme céljából túlhatalommal ruházzák fel a kormányzatot. Szerinte ez abból a félreértésből fakadt, hogy azokkal a „mesterkedésekkel”, amellyel párturalmat lehet fenntartani, egy államot is hatékonyan lehet irányítani. Nem lehet szembemenni „az erkölcsi világ törvényeinek az értékével és történelmi erejével” - vetette Apponyi a kormánypárt szemére. „Miként hathat a honpolgárok erkölcsi minőségére oly állami szervezet, amely a hatalom szervezetében kombinálja a kötelességérzet lazaságát a szervilizmussal? [...] Oda vezet e tényezők lassú működése, hogy a társadalomban az egyik oldalon az elnyomottak keserűsége, a másik oldalon az elnyomók korrupciója fejlődjék”.27 Apponyi beszédei arról is árulkodnak, hogy már a kortársak számára is szembetűnő volt az a fogalomzavar, amely a közéleti vitákon eluralkodott. Figyelemre méltó az is, hogy míg a magyarok ázsiai eredete általában pozitív értelemben szerepelt a korabeli közbeszédben, a közigazgatási vitákban Ázsia az elmaradottságot és az elnyomást szimbolizálta a civilizált és fejlett Nyugattal szemben. „Ebben az országban manapság minden parlamentáris és alkotmányos fogalom a feje tetejére van állítva, [...a kormány] a közigazgatási kérdések terén tett tapogatódzásaiban, hol az európai állam fogalmához közeledik, amennyiben behozza a kvalifikációt, a pénzügyi bíróságot és csendőrséget, hol pedig ennek tetejébe egyszerre élénkbe áll egy nem magyar, hanem gyökeresen ázsiai intézménynek a gondolatával, mint minő az itt tervezett új főispáni hatalom.”28 25 Apponyi Albert a közigazgatás reformjáról (1886. március 5.). In: Apponyi Albert gróf beszédei. Bp. 1897. 399-430. 26 Uo. 400-403. 27 Uo. 429. 28 Apponyi Albert beszéde a főispánok hatásköréről (1886. március 24.). In: Apponyi Albert gróf beszédei. Bp. 1897. 447.
