Századok – 2016
2016 / 5. szám - KÖZIGAZGATÁS-TÖRTÉNETI MŰHELYTANULMÁNYOK - Székely Tamás: A vármegyekérdés politikai nyelve a dualizmus korában
A VÁRMEGYEKÉRDÉS POLITIKAI NYELVE A DUALIZMUS KORÁBAN 1281 elítéltetett volna?” — fogalmazott képletesen Deák.18 A többség számára is könynyen érthető magánjogi párhuzamra retorikai szempontból azért is volt szükség, hogy nevetség tárgyává tegye a nehezen követhető közjogi-történeti érvelésbe bonyolódó ellenzékieket. Deák Ferenc arról is beszélt, hogy az ellenzék felelőtlen izgatása, mely szerint „a kormány a megyéket elsorvasztja”, a parlamentben hatástalan marad, de mégis rendkívül káros, mivel a közvéleményben békétlenséget szül. Deák, aki államelméleti kérdésekben messze kimagaslott a képviselőtársai közül, személyes tekintélyét is felhasználta a vita mielőbbi lezárásának érdekében: „Azt mondják, hogy oly hatalom mellett, minőt Heves vármegye követel magának, és oly terjedt hatóság mellett, minőt némelyek a megyéknek tulajdonítani akarnak, a parlamentáris kormány lehetetlen. Én azt állítom, hogy ily módon nemcsak a parlamentáris, hanem bármi néven nevezendő alkotmányos kormány egyaránt lehetetlen. Ha valaha veszély fenyegetné is a megyei rendszert, ez nem abból fog származni, hogy a megye törvényes jogainak és kötelességeinek korlátái közé szoríttatik, hanem abból, hogy e jogok a törvény és gyakorlat határain túl annyira kiterjeszthetnek, hogy ezáltal minden közigazgatás lehetetlenné válnék” — fogalmazott Deák.19 A vármegyei viták a Heves megyei konfliktus után is tovább folytatódtak. Az 1870. évi XLII. törvény ugyan a vármegyéket belügyeiben önálló szervként ismerte el, melyek közvetítik az állami közigazgatást, ám ennek értelmezése végeláthatatlan jogértelmezési és politikai viták kiindulópontja lett. A törvény tárgyalásakor Andrássy Gyula miniszterelnök is szükségét érezte, hogy felszólaljon a képviselőházban. Nyári Pál ellenzéki képviselő kritikáját, amely szerint 1867-ben Bécsben paktum köttethetett a vármegyék ügyében, Andrássy alaptalan rágalomnak nevezte. Az ellenzéki padsorokban elterjedt vélekedést pedig, miszerint „a kormány a szárazsággal szövetkezik”, hiszen aratás és hőség idején tárgyalja a parlament a javaslatot, kikérte magának. Szerinte épp az ellenzék szövetkezett a hőséggel, mivel a javaslat akadályoztatásakor már májusban tudni lehetett, hogy a nyárra fog csúszni a törvény parlamenti tárgyalása. „S vajon nem mondhatjuk, amit Montezuma mondott azoknak, akik panaszkodtak, mikor őt izzó vason sütötték, t.i. azt: hát mi rózsákon fekszünk?” — zárta le stílusosan a meglehetősen méltatlan vitát Andrássy.20 A miniszterelnök határozottan tagadta, hogy kormánya mást képviselne a megyék ügyében, mint korábban. „Ha a t. képviselő urak ma-holnap kormányra találnának jutni, tanácsolom nekik, égessenek el minden lapot, tépjék ki a Naplóból minden beszédjüket, mert ha ezt tenni nem fogják, úgy mindezen lapok, mindezen beszédek élő tanú lesznek annak, hogy amit mint képviselők és ellenzék ígértek, annak mint kormány talán egy jottáját sem lesznek képesek 18 Uo. 485. 19 Uo. 487. 20 Gróf Andrássy Gyula beszédei II. Kiad. Lederer Béla. Bp. 1893. 319.
