Századok – 2016
2016 / 5. szám - KÖZIGAZGATÁS-TÖRTÉNETI MŰHELYTANULMÁNYOK - Miru György: A dualizmus kori közigazgatás politikai kontextusai, Kossuth az autokratikus hatalom ellen
A DUALIZMUS KORI KÖZIGAZGATÁS POLITIKAI KONTEXTUSAI 1267 Kossuth tehát azt tekintette optimálisnak, ha közvetlenebb a polgárok és a törvényhozás kapcsolata, de nem csupán politikai és alkotmányvédelmi szempontok miatt ragaszkodott a törvényhatósági autonómiához. Az önkormányzatokban a szabadság védelmezőit látta, s mindig hangsúlyozta, hogy a polgárok szabadsága elképzelhetetlen az önkormányzatiság hiányában. Szembeállította, sőt egymást kizárónak tekintette az „autocratikus”, a hatalmi elvet és a szabadság elvét, amelyek szerinte jelen vannak minden kormányzati rendszerben, de egyensúlyuk megvalósítására csak úgy van esély, ha a parlamenti kormányrendszer kiegészül az önkormányzatokkal. A szabadelvűség lényege szerinte az, hogy csökkenti az államhatalom beavatkozását, s védelmezi az egyének szabadságát. Magyarországon, vélte, elsősorban a közigazgatási reformok következtében a kormány hatalma fokozatosan növekszik, felügyeleti hatósági jogai közvetlen rendelkezési joggá válnak, a miniszterek egyre több jogra tartanak igényt, s beleszólnak mindenbe. Az autokratikus elv terjedése így felszámolja, épp egy demokratikus irányú korszakban, az önkormányzatokat, a polgárokat leszoktatja az önállóságról, politikai erkölcseiket pedig rombolja.* 20 De nemcsak a kormány hatalmának összpontosítását bírálta, hanem a parlament megnövekedett hatalmán alapuló kormányzati túlhatalmat is, amit burkolt abszolutizmusnak nevezett. A Tisza-éra parlamenti viszonyai arról győzték meg, hogy a parlamentarizmus párturalommá válhat, vagyis azáltal, hogy a parlamenti többség egy szűk csoport befolyása alá kerül, a testület szolgává, az önkényes hatalomgyakorlás eszközévé válik. Ekkor már nem a parlament szab irányt a minisztérium politikájának, hanem fordítva: a minisztérium a parlamentének. így a törvényhozás a maga túlhatalmával nem a szabadság terjesztésének eszköze, hanem annak korlátja lesz. Nem az a parlamentarizmus lényege, vallotta, hogy a parlamenti többség akarata legyen a döntő, hanem az, hogy a képviselők a nemzet akaratát fejezzék ki, s annak megfelelő törvényeket alkossanak. Önkormányzatok hiányában magát a parlamentet is sérülékenynek tartotta. Az „állami” hatalom centralizálását, kiterjesztését Kossuth épp oly veszélyesnek, szabadságellenesnek minősítette, mint az önkényuralmat.21 Erősödő parlamentellenes nézeteit az motiválta, hogy nem bízott a kiegyezést elfogadó és a dualizmust működtető többségben, az országgyűlési Európai Magyarországot! Kossuth Lajos és a modern állam koncepciója. Szerk. Balogh Judit. Debrecen 2004. 125-130. 20 Kossuth 1883. december 10-i levele Kende Péternek. Közli: Kossuth Lajos iratai. X. i. m. 123—126.; Kossuth 1886. júniusi levele Helfy Ignácnak. Uo. 190-195. Hasonló gondolatokat fogalmazott meg abban a befejezetlen, töredékes kéziratokban fennmaradt munkájában, amit Somssich Pál felszólítására kezdett írni a parlamentarizmusról. MNL OL R 90.1. 6539.; Somssich Pál: Nyílt levél Kónyi Manóhoz. (Kelt 1885. június hó) Bp. 1886. 42. 21 Kossuth LA megyei szerkezetről i. m. 4., 11-13.; Kossuth 1886. áprilisi és júniusi levele Helfy Ignácnak. Közli: Kossuth Lajos iratai. X. i. m. 187-190., 196-197. Vö. Kossuth L.: Angol representativ governement i. m. 411—425.; Kossuth 1872. május 18-i levele Helfy Ignácnak. Közli: Kossuth Lajos iratai. VIII. i. m. 421.; MNL OL R 90. I. 6539.
