Századok – 2016
2016 / 5. szám - KÖZIGAZGATÁS-TÖRTÉNETI MŰHELYTANULMÁNYOK - Miru György: A dualizmus kori közigazgatás politikai kontextusai, Kossuth az autokratikus hatalom ellen
1268 MIRU GYÖRGY erőviszonyokat nem tartotta az országos politikai akarat pontos kifejezőjének, volt hogy parlamentáris államcsínyt emlegetett. A társadalmi igények megjelenítésére, a politikai mozgalmak szervezésére, sőt az alkotmányosság biztosítására nagyobb esélyt látott az önkormányzatokban. Hatvanhetes politikusok és az autokratikus elv Grünwald Béla mérsékelt ellenzéki képviselő több cikksorozatban is válaszolt Kossuthnak a Pesti Naplóban 1883-ban és 1885-ben megjelent fejtegetéseire. A közigazgatási szakembernek számító Grünwald nem találta meg azokat az erényeket a megyében, amit Kossuth neki tulajdonított, ezért elutasította az intézmény idealizálását. Szerinte Kossuth önkormányzat koncepciója az állam és a társadalom ellentétén alapul, szemben az általa is gyakran hivatkozott angol példával, ahol az önkormányzat a korona által kinevezett és ingyen szolgáló közegeivel harmóniában van az állammal, az kötelességteljesítés az állam irányában, nem csupán jog. Magyarországon a köznemesség meggyengülésével hiányzik az erős municipális élet társadalmi feltétele is, írta Grünwald. Az állami közigazgatás híveként megszüntette volna a tisztviselők választását, amit viszont Kossuth az önkormányzat fő ismérvének tartott, mert a hatvanhetes politikust saját korábbi igazgatási tapasztalatai arról győzték meg, hogy épp a választások növelik a korrupciót, a személyes érdekek eluralkodását, s teszik lehetetlenné a független juriszdikciót, a törvények uralmát. Grünwald a tisztviselők felelősségében, jogviszonyaik szabályozásában, részletes anyagi és eljárási szabályokban és a közigazgatási bíráskodásban kereste az egyéni szabadság garanciáját a hatóságokkal szemben. Korábbi politikai röpirataiban is fontosnak tartotta az egyéni szabadság védelmét a hatóságok önkényétől, s amellett érvelt, hogy a jogbiztonság és a jogállam megteremtése még a nemzetiségek elidegenedését is mérsékelheti. A temérdek helyi feladat megoldására az önkormányzatokat tartotta a legalkalmasabbnak, főként gazdasági, szociális és kulturális téren, de nem hatóságként, mégis ellentmondásosnak nevezte Kossuthnak azt az igényét, hogy növeljék a megye hatáskörét. A megye azáltal több feladatot látna el, fejtegette, s nagyobb lenne a befolyása, ám a kormány felügyeleti, ellenőrzési és fegyelmi jogait is bővíteni kellene, ami viszont csökkentené a megye függetlenségét. Azt is felrótta Kossuthnak, hogy nem tisztázza a megye hatalmi jogosítványait a helyhatóságok irányában, nem határozza meg, hogy azok mekkora önkormányzattal rendelkezzenek a megyén belül. Grünwald, miközben a megyei igazgatás fontos problémáira figyelmeztetett, és úgy vélte, hogy a parlamentáris rendszer behozatala megszüntette a megye politikai funkcióit és élénk közéletét, megfosztotta az utasítás és követküldés jogától, s a megye alkotmányvédő szerepét sem tartotta sokra, kiindulása alapvetően eltért Kossuthétól. Szerinte a nemzet saját nemzeti kormánnyal, igazi önkormányzattal rendelkezik, ezért a
