Századok – 2016
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Erős Vilmos: A második "Száműzött Rákóczi” vita. (Szekfű Gyula "Bethlen Gábor” című művének korabeli fogadtatása)
12 ERŐS VILMOS fesszor urat, lényegében teljesen azonos lelki összetétellel”!63 (Kiemelések az eredetiben - E.V) Révész azonban nem csak magánleveleiben, hanem nyilvánosan is kiáll Szekfű mellett. Bizonyíték erre „A magyar történetírás új útjai”-ban megjelent ismertetése a kötetről a Protestáns Szemlében64, amelynek — amint erről már esett szó — maga is egyik szerzője volt, s amely eredetileg a Református Teológiai Akadémián előadásként hangzott el65. Ebben az előadásban Révész megvédi Szekfűt és a szellemtörténetet, ami a protestáns táborban óriási felzúdulást vált ki s a Kálvinista Szemlében hónapokon keresztül Révész és Szekfű-ellenes cikkek (alkalmanként egyenesen vezércikkek, mint „A száműzött Rákóczi”vita idején) jelennek meg 1931-ben, a korábban már említett Varga Sándor, a dombóvári lelkész Eöry Szabó Dezső, vagy Polonyi Dezső és Zoványi Jenő tollából66. (Ennek során a Kálvinista Szemle 1931. május 30-i számában közzéteszi a Gömör megyei református egyházmegye papságának a nyilatkozatát, amely követeli, hogy Szekfű Gyulát tegyék át más tanszékre. Egészen, mint „A száműzött Rákóczi” idején!!!67). 63 Erős V.-Gyimesi P: Ifjabb Révész Imre levelei Szekfű Gyulának, i. m. Illetve Erős V: A szellemtörténettől a népiségtörténetig. i. m. 297-299. A Révész Imre által írott levelek között még több más is utal a Szekfű-(és a szellemtörténetlellenes protestáns hajszára. Vö. pl. Debrecen, 1931. május 13-i keltezésű levelét, amelyben a következőket írja Szekfűnek: „Amióta Bethlen-könyved, meg a Magyar Történetbeli köteteid megjelentek, folyton növekvő, erkölcsileg is rettenetesen nyomasztó súllyal nehezült rám annak a látása, hogy református atyámfiai táborában egyre erősödik egy olyan irányzat, amely Téged, Hóman Bálinttal és még jó egynéhány komoly emberrel együtt, egyszerűen ultramontán bérencnek állít be s becsületes és értékes, nehéz munkátokat útszéli pamfletirodalomként értékeli. Egyszer talán meg is írtam volt annak idején Neked, mily szörnyen bántott, hogy én akkori helyzetemben meg lévén fosztva a rendszeres tanulmányozás lehetőségétől s másfelől, mint gyakorló lelkipásztor, másféle melléktekintettől függően - nem emelhettem szót melletted. Amire pedig kötelezett volna benső tudományos és erkölcsi meggyőződésemen kívül az a körülmény is, hogy már mint egész gyerekember, a Rákóczi-hajsza idején is föl mertem melletted szólalni (Prot Szemle 1914) - sőt kötelezett volna annak a meggondolása is, hogy tulajdonkép a magyar protestantizmus prestige-ének teszek (nem kívánt, de annál szükségesebb) szolgálatot, amikor mégis belevegyítek egy disszonáns hangot az ellened s a szellemtörténeti iskola ellen unisono hangzó kálvinista bömbölésbe.” Vö. Erős V: A szellemtörténettől a népiségtörténetig. i. m. 301. Az idézettek részleteinek értelmezéséhez vö. még Erős V-Gyimesi P: Ifjabb Révész Imre levelei Szekfű Gyulának, i. m. 64 Vö. Révész Imre: A történettudomány új útjai és a protestantizmus. Protestáns Szemle XL, 1931, 507. 65 Révész előadása 1931. május 5-én hangzott el a budapesti Református Theológiai Akadémia dísztermében. Az eseményt a Református Figyelő előadássorozatának keretében tartották. Az előadás kapcsán egy polémia bontakozott ki a Kálvinista Szemle és a Révészt védő Református Figyelő hasábjain. Ehhez vö. Varga Sándor: Egy szomorú előadás. Kálvinista Szemle XII. (1931. május 9.) 19. sz. vezércikk, Eőri Szabó Dezső: Révész Imre és Szekfű Gyula. - Reflexiók Varga Sándor cikkéhez. Kálvinista Szemle XII. (1931. május 16.) 20. sz. 165., Révész Imre: „Egy szomorú előadás.” - Dr. Révész Imre nyilatkozata. Kálvinista Szemle XII. (1931. május 16.) 20. sz. 166-167., ugyanez megjelent a Református Figyelőben is Révész Imre: Nyilatkozat. Református Figyelő IV (1931. május 16.) 20. sz. 231-232., Varga Sándor: Nyilatkozatok címszó alatt. Kálvinista Szemle XII. (1931. május 23.) 21. sz. 172., Dr. Victor János: Rosszból is jön ki jó. Református Figyelő IV (1931. június 13.) 24. sz. 283-284. 66 Érdemes még megemlíteni, hogy a viták során Karácsony Sándor is megszólalt, R. Kiss védelmében s Szekfűt (nem először bukkan fel a vád, mint „A száműzött Rákóczi” idején is) „történelmi materialistá”-nak nevezi. Vö. Karácsony Sándor: Szekfű Gyula és R. Kiss István könyve. In. Uő: Magyar világnézet. Budapest, 1941. 115. (A cikk először 1929-ben jelent meg.) 67 Vö. Dénes I.: A.realitás illúziója, i. m. Illetve Uő: A történelmi Magyarország eszménye, i. m. Passim.
