Századok – 2016
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Erős Vilmos: A második "Száműzött Rákóczi” vita. (Szekfű Gyula "Bethlen Gábor” című művének korabeli fogadtatása)
A MÁSODIK „SZÁMŰZÖTT RÁKÓCZI” VITA 13 A Szekfű és immár a Révész ellenes vádak a régiek: a magyar nemzeti hősök „sárba rángatása”, Erdély, de főleg a protestantizmus szerepének leértékelése, Habsburg és katolikus elfogultság, a vallásszabadság, illetve a vallási türelem eszméinek a megtagadása stb. stb. és mindezzel a magyar ifjúság szellemének a megrontása.68 Nincs itt tér az egész polémia felidézésére, amelyet „duellum a duellumban”-nak is aposztrofálhatnánk, pusztán az ún. Pompéry-ügyet említeném fel ezzel összefüggésben (Révész Szekfű melletti kiállásának bizonyítására)69. A katolikus(l) Pompéry Aurél ugyanis 1930-ban egy egész, alapjában Szekfűellenes kötetet tesz közzé, amelyben — némiképp meglepő módon — a protestáns támadók érvrendszerét veszi át, jóllehet elismeri Szekfű történetírásának európai színvonalát, stílusát pedig egyenesen Nietzsché-ével rokonítja. (Vö. „Irányzatos-e a magyar protestáns történetírás?”70) Ifjabb Révész Imre a Protestáns Szemlében, szintén 1931-ben megjelent bírálatában, alapvetően ironikus hangnemben sorra cáfolja Pompéry fő tételeit71. Eszerint Erdélyben nem beszélhetünk modern értelemben vett vallásszabadságról, a protestáns lelkészek a török hódítás alatt lévő területeken nem hogy türelmesebbek/mérsékeltebbek lettek volna a katolikusoknál, hanem a leginkább radikális (tehát vallási szempontból türelmetlen) irányzatok (Kálvin, Zwingli-Bullingeri) épp e területeken hódítottak stb. Befejezésként leszögezi: csak tudományos történetírás létezik (amin ő egyébként a szellemtörténetet érti), nem pedig felekezeti s Szekfű az előzőnek a reprezentánsa. „A valódi tudományban — írja Révész — nincsen is meg ez a ‘két oldal’, nincsen ‘magyar protestáns történetírás’ és nincsen ‘magyar katolikus történetírás’, hanem van a komoly tudományos igazság keresése mind az egyházi, mind a nem egyházi történetek mezején, és volna ez a tudományos igazságkeresés az emberi lélek véges gyarlósága miatt mindig, kivétel nélkül világnézetileg árnyalt és színezett, ebből nem következik az, hogy mindig, kivétel nélkül rabszolgája is tartozik lenni a saját árnyalatának és a saját színének.”72 68 Vö. még mindehhez Alvinczi Péter: Váratlan fordulat. (Zoványi a Szekfű-kérdésről.) Kálvinista Szemle, XII. évf. 46. sz. 1931. november 14. 365-366. 69 Számos részlet még ehhez vö. Erős V-Gyimesi P: Ifjabb Révész Imre levelei Szekfű Gyulának. i. m. Illetve Erős V: A szellemtörténettől a népiségtörténetig. i. m. 70 Vö. Pompéry Aurél: Irányzatos-e a magyar protestáns történetírás. I. Budapest, 1930. 71 Vö. Révész Imre: Irányzatos-é a magyar protestáns történetírás? Protestáns Szemle XL, 1931, 307. 72 Uo. 310. A Bethlen Gábor kötet visszhangjához érdemes megemlíteni még két munkát, a bánsági származású német F. Valjavec, illetve a román I. Lupas tollából. Valjavec az Ungarische Jahrbücher-ben megjelent ismertetésében igen elismerően ír Szekfű könyvéről. Dicséri Szekfű szintetikus látásmódját, minden lényeges „átértékelő” szempontját aláírja, azaz Bethlen nem a nemzeti és vallásszabadság képviselője, hanem abszolutisztikus és a merkantilizmust meghonosítani kívánó szuverén volt. A legjobbnak a Bethlent a tetőponton bemutató fejezetet minősíti, s szerinte Szekíunek abban is igaza van R. Kiss Istvánnal szemben, hogy Bethlen győzelmes hadjáratait nem nemes lelkű gesztusból, hanem megfelelő és elegendő külföldi (német) zsoldos katona hiány miatt szakítja félbe. Külön kiemeli Szekfű remek stílusát, s szerinte a szabadsághős torzképét Szekfű művével ugyan elveszítjük, helyette azonban megkapjuk a valóságos emberét. Vö. Ungarische Jahrbücher, 1929. 119- 122.0. Megjegyzendő, hogy Valjavec később is nagyon elismerően nyilatkozott Szekíuről, külön recenziót szentelt a Magyar Történet köteteinek, „A magyar történetírás új útjai”-ban megjelent tanulmá-
