Századok – 2016
2016 / 5. szám - KÖZIGAZGATÁS-TÖRTÉNETI MŰHELYTANULMÁNYOK - Miru György: A dualizmus kori közigazgatás politikai kontextusai, Kossuth az autokratikus hatalom ellen
A DUALIZMUS KORI KÖZIGAZGATÁS POLITIKAI KONTEXTUSAI 1263 minden törvény és rendelet csak szűkítette a szabadságot. Magyarországon a bíróságok törvényesnek tekintették a rendeletet, ha az nem ütközött valamelyik az országgyűlés által hozott törvénybe. A törvények kijelölték a hatóságok tevékenységének határait, de ha nem volt törvény, akkor a hatóság széles diszkrecionális hatalommal rendelkezett állampolgárai felett. Ha az állampolgárt vagy csoportját a hatóság részéró'l jogsérelem érte, a sértettnek kellett bizonyítania, hogy a jog az adott kérdésben az ő érdekeit védi, míg ez Nyugat-Európában éppen fordítva volt.9 Az autokratikus jogelvvel szemben az állampolgár szabadságát csak a jogállam tudja biztosítani, ha mindenre kiterjedő', részletes törvényeket és eljárási szabályokat alkot a parlament. További garanciát jelenthetnek a helyi önkormányzatok, a polgárok politikai részvétele és a közigazgatási bíráskodás. A végrehajtó hatalom kiépülése és erősödése ellenére a jogállami intézmények csak nehezen, s hézagosán születtek meg a dualista korban. Az autokratikus jogelv következtében a végrehajtó hatalom állandóan tágíthatta jogkörét, mert nem volt más hatalom, amely annak gátat szabott volna. A dualista politikai rendszer és a közigazgatás összefüggései Kossuth értelmezésében Kossuth a kiegyezés bírálatát elsó'sorban az ország autonómia-vesztésére alapozta. Úgy érzékelte, hogy a közös ügyek konstrukciójában az ország elveszti függetlenségének legfó'bb feltételeit, beolvad a Birodalomba, tartományi szintre süllyed, s önálló kormányzás helyett csak adminisztráció jut neki. A közös alkotmányosságot sebezhetőnek vélte, s tartott az abszolutista reflexek felerősödésétől, s azon keresztül a központosító tendenciák érvényesülésétől.10 Az ország önállóságának csökkenését persze eltúlozta, jóslatait a dualista közösség politikai gyakorlata nem igazolta, azt viszont pontosan látta, hogy a közös ügyek rendezése, elsó'sorban azok kezelése 1867-ben nem perszonáluniót, hanem reáluniót teremtett. Folyamatosan bírálta a dualista berendezkedés politikai viszonyait, 9 Péter László: Volt-e magyar társadalom a XIX. században? A jogrend és a civil társadalom képzó'dése. In: Péter L.: Az Elbától keletre i. m. 148-186.; Uó'.: Montesquieu paradoxonja i. m. 342—354.; Péter László: Az állam és az egyház viszonya és a civil társadalom Magyarországon: történeti áttekintés. In: Péter L.: Az Elbától keletre i. m. 355—370.; Cieger András: „Királyi demokrácia” Szabadságjogok a magyar liberálisok reformterveiben 1867 után. Aetas 24. (2009: 3. sz.) 55-82. 10 Kossuth Lajos: A közös ügyek hálója. In: Kossuth Lajos iratai. VII. Történelmi tanulmányok. S. a. r. Kossuth Ferenc. Bp. 1900. 290—323.; Kossuth 1867. május 22-i nyílt levele Deák Ferencnek és 1867. augusztus 5-i levele a jászladányi választóknak. Közli: „Nemzeti újjászületés” Válogatás Kossuth Lajos írásaiból és beszédeiből. Szerk. Pajkossy Gábor. Bp. 2002. 196—207.; Kossuth 1867. augusztus 20-i levele a váci választóknak és 1867. szeptember 15-i levele Bihar vármegyének. Közli: Kossuth Lajos iratai. VIII. S. a. r. Kossuth Ferenc. Bp. 1900. 34-63.
