Századok – 2016
2016 / 5. szám - TANULMÁNY - Kövér György: "Statisztikai asszimiláció" Magyarországon, 1880-1910
1224 KÖVÉR GYÖRGY A már László Elek által a 19. század középsó' harmadában megfogalmazott kérdés nemcsak a napló szerzőjét és a Habsburg monarchia összeíróit foglalkoztatta, hanem élénk érdeklődés mutatkozott ez iránt a nemzetközi statisztikai kongresszusokon is.7 Különböző álláspontok, sőt ajánlások fogalmazódtak meg. Adolphe Quetelet mintául szolgáló 1846-os belga népszámlálása nyomán először csak a 10 évente tartandó cenzusok ajánlott, fakultatív kérdései sorába került be a nemzetiségi ismérvre vonatkozó pont, végül a német statisztika kultúrnemzeti szemlélete hatására 1872-re kristályosodott ki az az álláspont, hogy ilyen típusú adatok gyűjtésére mindenütt és mindenképpen sort kell keríteni. Az, hogy milyen módon tegyék fel a kérdést, számtalan problémát vetett fel. Már önmagában a beszélt nyelvre (Umgangssprache) is többféle módon lehetett rákérdezni: kérdezhették a rendszeresen otthon, a családban használt nyelvet (ennek különböző változatai a ’langue parlée naturellement’ és a ’Familiensprache’), de irányulhatott a tájékozódás az iskolában elsajátított, a hivatalos, a közigazgatással való kommunikáció nyelvére is. Az anyanyelvre vonatkozó kérdés viszont (az anya nyelve, a magyarban a „nemzetiség” genetikus szemlélete révén is) egyfajta leszármazási kötődést tolt előtérbe. Persze a gond nem egyszerűen az, hogy vajon a nyelv egyértelműen mérhető paramétere-e a nemzetiségnek, hanem sokkal inkább az, hogy maga a kérdésfeltevés módja (nem is beszélve most a válaszadás szabott technikáiról: üres helyre kell beírni egyetlen szót, vagy a megjelölt elnevezések közül kell aláhúzni valamelyiket) az egyént egyetlen nyelv választására kényszerítik.8 anyanyelvhez sem vették fel, a hivatalos kiadvány az anyanyelvi osztályozás végére illesztette azokat, s csak utóbb, mesterségesen osztották el, felismerve a különös eljárás visszásságát, a nemzetiségek aránya szerint. Megtanultam, hogy olykor az eredeti hivatalos kiadványt sem jó használni.” Szabó István levele Domanovszky Sándorhoz, 1942. nov. 24. MTA KIK Kézirattár, Ms 4527/236. 7 Először az első nemzetközi kongresszuson, 1853-ban Brüsszelben került terítékre a téma, majd Londonban 1860-ban fogadták el a beszélt nyelvre vonatkozó ajánlást. A nyolcadik kongresszuson, 1872-ben Szentpéterváron háromtagú bizottságot kértek fel arra, hogy fogalmazzák meg javaslataikat. A módszertani vitákra lásd Emil Brix: Die Umgangssprachen in Altösterreich zwischen Agitation und Assimilation. Die Sprachenstatistik in den zisleithanischen Volkszählungenl880 bis 1910. Wien-Köln-Graz 1982. 67-102.; Silvana Patriarca: Numbers and Nationhood. Writing Statistics in Nineteenth-Century Italy. New York 1996. 18-21.; Varga E. Árpád: Népszámlálások Erdély területén 1850 és 1910 között. A Studia Censualia Transsilvanica című sorozat számára készült, eredetileg románul megjelent tanulmány (1999). Magyarul: www.kia.hu/konyvtar/erdely/studia.pdf., letöltés 2015. dec. 21.; Dominque Arel: Language categories in censuses: backward- or forward-looking. In: Census and Identity. The Politics of Race, Ethnicity, and Language in National Censuses. Ed. David I. Kertzer and Dominque Arel. Cambridge 2005. 92—121.; Jason D. Hansen: Mapping the Germans. Statistical Science, Cartography, and the Visualisation of the German Nation, 1848-1914. Oxford 2015. 16-50. 8 Valamilyen egyszerre megejtő ártatlanság és megrögzött fafejűség húzódik azon kijelentés mögött, ahogy a német statisztikus, Richard Böckh a homogén nemzetet megkonstruálva
