Századok – 2016

2016 / 5. szám - TANULMÁNY - Kövér György: "Statisztikai asszimiláció" Magyarországon, 1880-1910

.STATISZTIKAI ASSZIMILÁCIÓ” MAGYARORSZÁGON 1880-1910

1225

A szentpétervári kongresszus által felkért szakbizottságban két osztrák (Adolph Ficker, Ignaz Eduard Glatter) és egy magyar (Keleti Károly) kapott helyet. A Monarchia vezető statisztikusai valamennyien más-más javaslattal álltak elő. Ficker a ’Familiensprache’ híve volt (amit azonban nem sikerült elfogadtatnia Ciszleithaniában), Keleti pedig a Muttersprache mellett érvelt, abban azonban mindketten egyetértettek, hogy a nemzetiség és a nyelv nem azonosítható. Ficker a leszármazási közösséget (Néptörzs, Volkstamm) emelte ki a nemzetiség definíciójánál, Keleti viszont a szubjektív elemet, a hovatartozás érzését hangsúlyozta.* 9 1880 után az Osztrák—Magyar Monarchia két felének népszámlálási adatai tehát nem ugyanazt a paramétert mérték, ezért összehasonlításuk legalább is problematikus. Ráadásul a magyar királyi statisztikai hivatal kérdései az idők folyamán változtak is. 1880-ban még csak így hangzott a feltett kérdés: „Mi az anyanyelve?” De zárójelben még azt is hozzátették „azon kívül mely hazai nyelvet beszéli még?” Ugyanez az alapkérdés ismétlődött meg 1890-ben is, amikor a számlálóbiztosnak szóló utasításban részletesebb eligazítást adtak, mintegy felkészítve őket a határesetek és dinamikus helyzetek kezelésére (és a várható átértelmezésre): „A 6-ik rovatba az illető anya-nyelve Írandó be. Mindenki oly nyelvűnek Írandó be, a minőnek vallja magát és ebbeli, határozottan teendő nyilatkozatára semmiféle befolyást sem szabad a számláló ügynöknek gyakorolni. Ha a gyermek más nyelven beszél, mint szülői, a gyermek számláló-lapjára ezen más nyelv jegyzendő.” (Kiemelések az eredetiben.)10

egyszerűen kizárta a kétnyelvűséget a statisztikai kategóriák sorából: „Erst für den Einzelnen ist die Zweiheit der Sprachen in der Statistik auszuschließen, hier aber unbedingt: Der Einzelne kann die Volksprache wechseln, aber nicht zweien zugleich angehören, da etwas vollkommen gleiches, das in der Natur selbst nicht vorhanden ist, auch von der Statistik nicht angenommen werden soll. Nur der Zweifel bleibt auch für die Statistik bestehen, und eben deshalb hat sie danach zu streben, durch bestimmte theoretisch scheidende Begränzungen die zweifelhaften Fälle der einen oder der anderen Seite zuzutheilen.” Richard Böckh: Der Deutsche Volkszahl und Sprachgebiet in den europäischen Staaten. Eine statistische Untersuchung. Berlin 1869. 20. Francia fordításban idézi Morgane Labbé: Dénombrer les nationalités en Prusse au XIXe siécle : entre pratique d’administration locale et connaissance statistique de la population. Annales de démographie historique (2003: 1. sz.) 55.

9 Brix, E.: Die Umgangssprachen i. m. 92-97. Glatter a rasszbeli különbségek kutatását javasolta.

10 A magyar korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. I. rész. Általános népleírás. Magyar Statisztikai Közlemények, (MStK) Új folyam, I. rész. Bp. 1893. 9*. A népszámlálás elemző'bevezető' tanulmánya ugyanakkor rögzítette, hogy a végrehajtás helyi szerveitől (város, megye) milyen visszajelzések és javaslatok érkeztek. „Talán legtöbb felszólalásra adott alkalmat az anyanyelv kérdése; mert a jelentések szerint nagyon sokan, a kiknek szülői idegen ajkúak, nem merik magukat magyar anyanyelvűnek vallani, daczára, hogy folyvást a magyar nyelvet használják s testestől-lelkestól magyarok, sőt gyakran még olyan egyének sem, kik anyjuk nyelvét vagy gyermekkori nyelvüket már nem is beszélték. Nyitra vármegye többek közt így ír: »Az anyanyelv kérdése nemzetiségi tekintetben hátrányos, különösen az erősen magyarosodó városokban. így sokan olyanok is németnek vagy tótnak vallották magukat, a kik nemcsak hogy magyarnak vallják magukat,