Századok – 2016
2016 / 5. szám - A SZÁZADOK 150. ÉVFOLYAMÁT ÜNNEPELJÜK - Vonyó József: A vidék története, a helytörténet a századok hasábjain (1867-2016)
1118 VONYÓ JÓZSEF tárgyaltak politikai, hatalmi kérdéseket, „a mi megyei monográfusunk[nak] [...] első látszatra túlságosan is jelentéktelen részletekkel kellett bíbelődnie. Ezért történetíróink legnagyobb része bizonyos averzióval tekintett a részletfeldolgozás munkája elé s energiáját szívesebben fordította általános történeti jelenségek vizsgálatára és megírására. Ezzel azonban ismét együttjárt, hogy a [helytörténeti - V. J.] monográfiákat, túlnyomórészt, módszeres iskolázottságon keresztül nem ment, vidéken élő autodidakta történelemkedvelők írták meg, akik munkájukban sablonszerűén jártak el, mivel invenciójuk új szempontok szerinti feldolgozásra nem volt.”3 Magyarországon kezdetben a helytörténethez sorolták minden lokális kérdés, az országosnál kisebb közösségek kutatását, illetve az ennek eredményeként megszületett opusokat. Egyrészt egyes területi egységek, azaz települések (városok és községek, falvak), illetve közigazgatási egységek (megyék, járások, egyházmegyék vagy más egyházi intézmények területét) és sajátos tájegységek (pl. Ormánság, Göcsej stb.); másrészt — ezek részeként — a területükön a gazdaság ágazataiban (mezőgazdaság, ipar, kereskedelem, közlekedés, pénzügy, szolgáltatások) működő üzemek, vállalkozások és a legkülönbözőbb típusú, funkciójú helyi intézmények, továbbá egyesületek történetét.4 Ez utóbbi csoporthoz tartozó alakulatok nagyobb része is vidéki székhelyű volt, vagy ott működtek meghatározó egységei, így történetük feldolgozása is a helytörténet kategóriájába tartozott. A helytörténet mindezek következtében lényegében vidéktörténetet is jelentett és jelent. Ha a címben szereplő témát kívánjuk vizsgálni, mindenekelőtt elkerülhetetlen a fogalom tisztázása. A vidék szót többféle értelemben használják mind a közbeszédben, mind a történeti szakirodalomban. Értelmezhető az ország fővároson kívüli területeként vagy az iparosodott városokkal szemben az agrártérségek, a falvak világaként, rurális térségként,5 A történeti feldolgozásokra gondolva az első esetben e fogalom kategóriájába sorolhatók az országrészek (Erdély, Felvidék, Tiszántúl stb.) gazdasági, társadalmi, kulturális, politikai viszonyait vagy közigazgatását vizsgáló munkák éppúgy, mint a kisebb régiók, tájegységek, illetve közigazgatási egységek, továbbá egyes települések (városok, községek) történetének egy-egy korszakát vagy elemét tárgyaló írások. A második értelmezés szerinti csoportosításba az egyes falvakat vagy kisebb, agrárjellegű 3 Mályusz Elemér: A helytörténeti kutatás feladatai. Századok 57-58. (1923-1924) 539. 4 Az 1967-ben létrehozott Országos Helytörténeti Tanács elnöke, Székely György is a következőket sorolta a helytörténeti kutatás témaköreiként: „falutörténet, várostörténet, üzemtörténet, iskolatörténet, a munkásság és a munkásmozgalom helytörténete, a dualizmus, a két világháború közötti kor, a Magyar Tanácsköztársaság öröksége és a felszabadulás, a felszabadulás népi intézményei, a felszabadulás utáni társadalmi fejlődés sajátosan helytörténeti problémái.” Székely György: Az Országos Helytörténeti Bizottság feladatai. Bp. 1971. Idézi: Stier - Szász: A helytörténetírás módszertani kérdései i. m. 15. 5 A fogalom értelmezésére lásd Horváth Gergely Krisztián: Örökségünk és adósságaink. A rurális társadalomtörténet lehetőségei Magyarországon. Ethnographia 126. (2015) 417- 419.
