Századok – 2016
2016 / 5. szám - KÖSZÖNTŐ - Frank Tibor: Százötven év a magyar történettudomány szolgálatában
1100 FRANK TIBOR feladata nem korlátozódik a tudásanyag bemutatására, hanem annak megőrzésére is kiterjed. A papíron egyszer megörökített tudás csak nagyon ritkán vész el, bár gyakran feledésbe merül. A nyomtatott termék eló'állítása véges folyamat, ennél fogva pedig bizonyos nemesség lengi körül, amely kötelez. A fluid és tranziens elektronikus médiummal szemben a nyomtatott kiadványnak súlya van, szilárdan illeszkedik a felelősség és számon kérhetőség egy bizonyos láncolatába. Természetesen mindannyiunknak ki kell használnunk az új technológiák nyújtotta előnyöket. Ugyanakkor nem téveszthetjük szem elől, hogy a nyomtatott könyv több mint öt évszázada a tudás és az információ letéteményese. Ezt a technológiát alkalmazza a Historisk Tidsskrift is 1840 óta, mikor első számunk megjelent. Egyetlen elektronikus adathordozó-típusról sem bizonyosodott még be, hogy 5—10 évnél hosszabb élettartamra számíthatna. Ez persze változhat a jövőben, de egyelőre Robert Darntonnal kell egyetértenünk, amikor azt mondja, hogy a nyomtatott könyv napja még korántsem áldozott le.” A bukaresti Nicolae Iorga Történeti Intézet által kiadott Revista istoricá szerkesztői, §erban Papacostea és Ovidiu Cristea ugyanazt gondolják, mint dán kollégáik: „az online jelenléthez pénzeszközök szükségesek, s ha ezek folyósítása leáll, vagy nagy adatbázisok megszűnnek, akkor eltűnik a hozzáférés ezekhez a folyóiratokhoz, eltérően a hagyományosan közzétett periodikák esetétől, amelyeket (remélhetően) továbbra is őriznek majd a nagyobb (nemzeti, egyetemi vagy akadémiai) könyvtárak.” Arra a körkérdésünkre, hogy „a történeti tárgyú tanulmányokat hasonlóan lehet és kell-e kezelni, illetve hasonló mércével lehet-e mérni, mint a természettudományos cikkeket?”, a cseh és a dán szerkesztők egyértelmű választ adnak. Az 1895-ben, a „cseh nemzet és Közép-Európa 20. századi drámai változásait” megelőlegezve alapított Cesky Casopis Historicky főszerkesztője, Jaroslav Pánek a kérdésre teljesen világos és tömör választ adott, cseh nyelven: „Ne ” A dánok véleménye szerint „A történelem mint tudományos diszciplína számtalan módszerrel és elméleti megközelítéssel él; ezek között akad olyan is, amely sok rokonságot mutat a természettudományokban használatos eszközökkel. Azonban az égvilágon semmi értelme nem lenne bármely szabványt kötelezően közösnek (.Einheitswissenschaft), tehát a többi megközelítésnél feljebbvalónak kikiáltani. Ezen felül tény az is, hogy a történelemtudományi vizsgálódások sok okból kifolyólag meglehetősen ’késleltetett hatásúak’. Az összehasonlítás orvosi vagy műszaki tárgyú cikkekkel már csak ezért is problematikus lenne.” Az eredetileg Nicolae Iorga által, 1915-ben alapított román tudományos szaklap szerkesztői a leghatározottabban óvnak a természettudományos összeméréstől. Az utóbbiakhoz képest, azoktól eltérően „a történelmi cikkek esetében a levéltárakból gyűjtött adatok és a személyes értékelések jövendő nemzedékeken át hasznosak maradnak, amiként a száz évvel ezelőtt közzétett tanulmányokat most is tárgyalják és hasznosítják a mai cikkekben. Kevesebb kutató foglalkozik pontosan azonos problémákkal, és a kutatás általában helyi érdekű témák körül
