Századok – 2016
2016 / 5. szám - KÖSZÖNTŐ - Frank Tibor: Százötven év a magyar történettudomány szolgálatában
SZÁZÖTVEN ÉV A MAGYAR TÖRTÉNETTUDOMÁNY SZOLGÁLATÁBAN 1101 forog (az Egyesült Államokban működő történészek például kevésbé valószínűen érdeklődnek a középkori kelet-európai életet tárgyaló cikkek iránt). Ráadásul fontos számban vannak még olyan folyóiratok, amelyeket nemzeti nyelveken publikálnak, akadályozva más történészek hozzáférését a tartalmukhoz. Ezért a természettudományos folyóiratok kritériumainak alkalmazása hatásfokuk (impact) mérésére (mint például a citációk gyakoriságának vizsgálata a legutóbbi években) nem fejezi ki a történelmi periodikák igazi értékét a maguk területén.” E tekintetben szkeptikusak a német Historische Zeitschrift szerkesztői, Andreas Fahrmeir és Hartmut Leppin is, akiknek lapját eredetileg 1859-ben alapították, de a folyóirat előfutáraként a nagy Leopold von Ranke 1832-ben elindított Historischpolitische Zeitschriftjét tartják számon. A HZ mai gazdái ugyanerre a kérdésünkre azt válaszolják, hogy „elvben semmi akadálya nincs annak, hogy a történelemtudományi cikkeket a reáltudományokban bevett módszerekkel értékeljük,” azonban „az ilyesféle adatoknak jóval kisebb lenne az üzenetértéke a mi területünkön — nem utolsósorban azért, mert az idézettség nálunk nem jelent automatikusan szakmai elfogadottságot. A számszerűsített információ mögöttes tartalmának elemzése nélkül ugyanis nem lehetne egykönnyen eldönteni, hogy egy adott tanulmány idézettsége annak jelentőségét bizonyítja-e, vagy inkább azt, hogy az abban megfogalmazott tézisek milyen gyakran válnak bírálat tárgyává. Ugyanilyen alapon lehetséges, hogy a letöltések száma mindössze azt jelzi, milyen gyakran használnak egy adott cikket egy egyetemi kurzuson (ami persze összefüggésben állhat a cikk színvonalával), de azt is mutathatja, hogy az egyes intézmények milyen megoldást részesítenek előnyben a kötelező olvasmányok elérhetőségének biztosítására. Ha például a tárgyat felvevő minden diáknak kötelezően le kell töltenie egy anyagot a kiadó honlapjáról, az ebből fakadó statisztikai adatok nagyon más képet fognak mutatni azokkal az egyetemekkel szemben, ahol ugyanazt a cikket szkennelve vagy egyedi digitális példányban töltik fel egy belső használatú szerverre. Ebből is látszik, hogy egy alapvetően hasonló eljárás mennyire más számadatokat tud produkálni.” A nagy múltú, központi német szaklap szerkesztői azzal a ténnyel is kénytelenek szembenézni, hogy „A közlésre beadott cikkek száma növekszik, és egyre több tanulmányt teszünk közzé amerikai, angol, skandináv, kelet-ázsiai és orosz szerzők tollából. Ez a tendencia világosan követi a történettudományi kutatás erősödő nemzetközi jellegét, ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy az nem csak angol nyelven képes komoly eredményeket produkálni. Ezt bizonyítja az is, hogy az elmúlt években megnőtt a lap iránti érdeklődés, és gyarapodott előfizetői táborunk Kínában is.” A nemzetköziesedés tapasztalatairól számolnak be az 1886-ban, Lord Acton által alapított angol történelmi folyóirat, az English Historical Review mai szerkesztői is. Martin Conway, Catherine Holmes és Peter Marshall az angol nyelvű világ e legrégebbi, folyamatosan működő történeti folyóiratának képviseletében többek között arra a kérdésünkre válaszolnak, hogy „Történtek-e az Ón folyóiratánál jelentős változások az elmúlt évtizedekben? Ha igen, milyen változások voltak ezek, és hogyan zajlottak le?” Válaszuk a mi számunkra is igen tanulságos:
