Századok – 2016
2016 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Varga Szabolcs: Sz. Simon Éva: A hódoltságon kívüli "hódoltság". Oszmán terjeszkedés a Délnyugat-Dunántúlon a 16. század második felében
TÖRTÉNETI IRODALOM Sz. Simon Éva A HÓDOLTSÁGON KÍVÜLI „HÓDOLTSÁG” Oszmán terjeszkedés a Délnyugat-Dunántúlon a 16. század második felében (Magyar Történelmi Emlékek - Értekezések) MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, Budapest, 2014. (368 o.) A kötet a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára fiatal oszmanistájának tollából született, 2012-ben kitűnő eredménnyel megvédett doktori disszertációjának átdolgozott változata. A téma több mint érdekfeszítő, hiszen arra a fontos kérdésre igyekszik választ találni, hogy vajon meddig is ért a Hódoltság Zala megyében a 16. század második felében. Ezzel valójában elsőként reflektál Hegyi Klára 1993-ban megjelent cikkére, amely először tette fel ezt a kérdést országos viszonylatban. Tovább növeli a mű értékét, hogy egy új, a magyar történetírás számára eddig ismeretlen, 1579-ben keletkezett szandzsákösszeírás, a szigetvári szandzsák kanizsai járásáról, azaz náhijéjéről készült pillanatfelvétel adta a kutatás alapját. Első pillantásra akár alultervezettnek is tűnhetne a vállalkozás, ám mivel ez az összeírás valóban unikális és a „Délnyugat-Dunántúl 16. századi történetének egyik legfontosabb forrása”, így nincs helye a fanyalgásnak. Az előszóból kiderül, hogy a szerző nem elégedett meg azzal, hogy a megfelelő nyelvi és paleográfiai kompetenciák birtokában közreadjon egy forrást, amely bármily üdvös vállalkozás is lenne, az eredménye meglehetősen alacsony hasznosulással kecsegtetne. A terület sajátos forrásadottsága miatt ugyanis ez az egyetlen fennmaradt forrásunk, így eleve nincsen mód bármilyen folyamat ábrázolására. A különleges forrás értelmezéséhez így a „településtörténet, történeti statisztika és demográfia", valamint az „oszmán gazdaság- és belpolitika" részletes ismeretére is szükség volt, ám ezek segítségével valóban sikerült a szigetvári szandzsák Zala megyei terjeszkedését megragadni, és a kötet ezáltal érdemben tesz hozzá a magyar hódoltság eddigi ismeretanyagához. A tartalomjegyzék szerint a mű öt nagyobb fejezetre oszlik, és ehhez jön még hozzá a mellékletként kezelt forrásközlés, valamint a szokásos irodalomjegyzék, a különböző mutatók és a szómagyarázat. Valójában inkább négy nagyobb egységről beszélhetünk: elsőként a historiográfiai és módszertani bevezető (13-64.), majd maga az elemzés (64-138.), harmadikként a következtetés (138-217.), végül a már említett mellékletek következnek, amelyek közül a forrásközlés azért szervesen a második fejezethez tartozik. Bár a kötet elején található tudománytörténeti bevezető magán hordozza a disszertáció stílusának nyomait, mégsem csupán egy kötelező kellékként szerepel. A modern kor tudósai sok esetben hajlamosak megfeledkezni arról, hogy sikerük záloga bizony az, hogy „óriások vállára állhatták”, azaz tudós elődök eredményeiből indulhattak önálló kutatómunkára. A bevezetésből kiderül, hogy az oszmanistáknál is kitapintható a ’Mester és Tanítvány’ személyes kapcsolatára építő tudásátörökítés, amely valójában rendkívül törékeny, és ahol néhány ember kényszerű kiesése már pótolhatatlan veszteségként érné e tudományterületet. A nemzetközi élmezőnybe tartozó magyar szakemberek — még ha áttételesen is — mind Karácson Imre és Fekete Lajos tudásából, kapcsolataiból és presztízséből táplálkoztak, míg a mai fiatalok Káldy-Nagy Gyula, Hegyi Klára, Dávid Géza, Fodor Pál és a ma már Amerikában élő Ágoston Gábor tapasztalatából meríthettek. Ez komoly potenciált jelent, amilyennel a környező országok egyáltalán nem bírnak. E tekintetben mindenképp tudományos nagyhatalomnak számítunk, ami annak tudatában nem kis fegyvertény, hogy a modern Törökország oszmán birodalmi múltja iránt egyre nagyobb az érdeklődés a világban. A 16. századi magyar történelem kutatása mindig speciális helyzetben volt. Egyrészt a modern történetírás kezdeteitől kiemelt érdeklődés övezte Mohács traumája és a Habsburgok hazai uralmának kezdetei miatt, a forrásadottság azonban a korábbi időszakhoz képest a hatalmas irat
