Századok – 2016
2016 / 4. szám - MŰHELY - Kisteleki Károly: Alárendeltség vagy önállóság? Adalékok jogi nézőpontból az Erdélyi Fejedelemség önálló államiságának kérdéséhez
1064 KISTELEKI KÁROLY c. ) dinasztikus házasságkötéssel a fejedelmi pozíció emelése, s ezáltal Erdély beleillesztése a dinasztikus államok európai rendszerébe. 1595: Báthory Zsigmond-Habsburg Mária Krisztierna; 1626: Bethlen Gábor- Brandenburgi Katalin; 1651: Rákóczi Zsigmond-Pfalzi Henrietta; d. ) békeszerződésekben, államközi szerződésekben elismertetni Erdély államiságát. 1595: prágai szerzó'dés; 1606: bécsi béke; 1606: zsitvatoroki béke; 1608: kassai szerzó'dés; 1613: pozsonyi szerzó'dés; 1621: nikolsburgi béke; 1645: linzi béke; 1648: vesztfáliai béke; 1679: nymwegeni béke; e. ) Erdély államisága nemzetközi garanciájának elérése, azaz békeszerződésekben az erdélyi államiságot a megkötő hatalmak által garantáltatni. 1606: bécsi béke; 1648: vesztfáliai béke; 1625: gyarmati béke; 1627: szőnyi béke; 1699: karlócai béke; 1713: utrechti béke.191 Az Erdélyi Fejedelemség közjogi státusza a Habsburg Birodalmon belül 1690 után Az Erdélyi Fejedelemség önálló volta a török kiűzését követően sem szűnt meg, csak átalakult. A fogarasi országgyűlésen 1691. december 4-én ratifikált Diploma Leopoldinum fenntartotta az erdélyi területeknek a Magyar Királyságtól történő különállását, s az erdélyi állam — a korábbiakban kifejtett, 1733-ban véglegesített határok közt — továbbra is fejedelemségként működött tovább.192 Erdély új közjogi státusza így hasonlatos lett egy Habsburg Birodalmi örökös tartományéhoz, mivel a fejedelemség igazgatási szempontból a Magyar Királyságtól elkülönítve, cím szerint a Magyar Korona országaként feltüntetve, de államiságát megtartva, a Habsburg uralkodó főhatalma alatt, a Habsburg Birodalom önálló tartományaként fungált. Nemzetközi jogi szempontú helyzetét jelzi, hogy az önálló erdélyi fejedelmi címet a külkapcsolatokban 1712-től kezdve továbbra is használták a Habsburgok.193 Mária Terézia 191 Az a-e.) pontban leírt elemek részletes kifejtését lásd Kisteleki K.: Az Európai szuverenitás nézőpontjai i. m. 169—183. 192 A Diploma Leopoldinum közjogi jellegű előírásai a következők: Erdély megtartotta országgyűlését, amely — az évi 50 000, háború esetén 400 000 „rénes forint” adó kifizetésén túl (XII.) — maga döntött a belügyekben, viszont az országgyűlés döntéseit a császár erősíti meg (X.); érvényesnek ismerte el az erdélyi törvénykönyveket (III.); a kormányzat kérdését úgy határozta meg, hogy a kiskorú fejedelem (II. Apafi Mihály) nagykorúvá válásáig az országot gubernátor kormányozza, akit a három rendi nemzet megválaszthat és a császár erősít meg (VII-VTIL). A Diploma Leopoldinum részletes szövegét lásd Lukinich I. : Erdély területi változásai i. m. 564—566. 193 A fejedelemség szuverén uralkodója személyének tekintetében jogi relevanciával bíróan 1701-ben rendeződött a kérdés, mikoris II. Apafi Mihály hivatalosan is lemondott erdélyi fejedelmi címéről, s ezért „kárpótlásul” birodalmi hercegi címet és évi 10 ezer rajnai forint kegydíjat kapott. Erdély története i. m. II. 884.; Rácz L.\ Kormányzás és főhatalom i. m. 174; Gebei Sándor: II. Rákóczi Ferenc és az Erdélyi Fejedelemség. In: Emlékkönyv Egyed Ákos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Szerk.: Pál Judit — Sipos Gábor. Kolozsvár. 2010. 114-115. 12. lbj. ; Ezzel „pro forma” is elhárult az akadály a Habsburg uralkodók fejedelmi címhasználata elől, amit
