Századok – 2016
2016 / 4. szám - MŰHELY - Kisteleki Károly: Alárendeltség vagy önállóság? Adalékok jogi nézőpontból az Erdélyi Fejedelemség önálló államiságának kérdéséhez
1038 KISTELEKI KÁROLY ték (totum corpus regni repraesentantes), ezáltal a szuverenitás megoszlott a „politikai testben”.43 A területiség elve mellett tehát a kormányzás közjogi jellege vált meghatározóvá, ahol az uralkodó mellett a jogilag releváns „populus”, azaz a „corpus politicum”-ot reprezentáló rendek is közjogi szerepet vállaltak. Az „állam” ezáltal egy önigazgató közösséggé kezdett válni egy nép és egy terület viszonylatában.44 Az európai helyzetismertetés után a magyar szituációra áttérve adódik a kérdés: kik tartoztak a Szent Koronához45, azaz kik sorolhatók jogilag a középkori Magyarországon a „politikailag szervezett nép” körébe? A szentkorona corporatiójában a corporatio feje a király, s a tagok az egyes rendek lesznek. Bartoniek Emma és Eckhart Ferenc egyaránt rámutat, hogy a „regnum” fogalom, amely egyrészt a királyi hatalmat és az ország területét jelenti — lefedi azon „országlakosok” körét, akik a hatalomgyakorlásba való beleszólásra igényt tartanak. Ide sorolhatóak azok a kifejezések, amelyek az egész ország nevében fellépőket jelzik: „totum corpus regni Hungáriáé”, „communitas totius regni Hungáriáé”, „totum regni Hungáriáé”. Bartoniek ehhez kapcsolódva megjegyzi, hogy a XVI. századtól kezdve a „regnum” már a köznemességet jelenti, vagyis az országot, hogy aztán a későbbi magyar szóhasználat szerint az uralkodót is országul választják.46 A Szent Korona tagjai mindezek alapján a nemesek (főnemesek, főpapok, köznemesek), a testületi nemességgel bíró szabad királyi városok polgárai voltak, akik kiegészültek még a Jász-Kun kerületek és a hajdúvárosok tagjaival — de nem tartoztak ide a köznép körébe sorolt jobbágyok.47 43 Szűcs J.: Vázlat i. m. 51. 44 Sashalmi E.\ Államfejlődés i. m. 66. 45 „...a szent korona személyisége vagy mysteriuma és azzal kapcsolatban a totum corpus sacrae regni coronae fogalma, mint a királyt és a népet egybe foglaló organikus egység, mely a főhatalom tulajdonképpeni birtokosa, korántsem egyházi eredetű fogalom, nem e középkori mysterium Christi utánzata, azzal közvetlen genetikus kapcsolatba nem hozható, hanem valóságos államjogi konstrukció, mely a magyar nép alkotmányfejlődésének legsajátosabb alkotása.” Eckhart Ferenc: A szentkorona-eszme története. Bp. 1941. 326. 46 Bartoniek Emma: Corona és regnum. Századok, 68. (1934) 318-320; 327-329; Eckhart F.: Szentkorona i. m. 68-71; Rácz Lajos: Kormányzás és főhatalom az Erdélyi Fejedelemségben. Bp. 1992. 98-99. 47 Werbőczy szerint (II. rész. 4. cím) „Kiket értünk a nép és kiket a köznép elnevezés alatt? E helyen pedig a nép neve és elnevezése alatt egyedül a főpap és báró urakat és egyéb mágnásokat s a többi nemeseket kell érteni, de nem a nem nemeseket... Mert miként a nem a fajtól, úgy különbözik a köznép a néptől. Mert a nép elnevezés magába öleli az összes nemeseket, úgy a mágnásokat, mint az alsóbb rendűeket, a nem nemeseket is ide számítva: de a köznép elnevezés alatt egyedül a nem nemeseket értjük." Magyar Törvénytár. Werbőczy István Hármaskönyve. Bp. 1897. 230—231; Szűcs Jenő ennek kapcsán megjegyzi, hogy a városi követek gyakorlatilag csak megfigyelőként vettek részt az országgyűléseken, s a városokat propagandisztikus célzattal alkalmilag nevezték az „ország tagjainak” G,membra regni”). Szűcs Jenő: Nemzet és történelem. Bp. 1984. 65-66.; Ezzel ellentétben az 1439-es országgyűlés végzeménye így szól: „Prelátusok, előkelők és nemesek, akik a magyar királyság egész testét képviselik.” Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában. Századok, 91. (1957) 70. Mindez számszerűleg is alátámasztható, hiszen Magyarországon minden húsz-huszonötödik személy volt nemes és csak minden negyven-negyvenötödik volt szabad királyi városi polgár G,Franciahonban” nemes minden századik, városi polgár minden tizedik személy volt). Szűcs J.: Nemzet és történelem i. m. 67.
