Századok – 2016
2016 / 4. szám - MŰHELY - Kisteleki Károly: Alárendeltség vagy önállóság? Adalékok jogi nézőpontból az Erdélyi Fejedelemség önálló államiságának kérdéséhez
ALÁRENDELTSÉG VAGY ÖNÁLLÓSÁG 1035 kijelentették, hogy elfogadják Izabella uralmát és ezen időtől fogva ide kívánnak tartozni. Ettől kezdve állandó résztvevői lesznek az erdélyi állam országgyűléseinek. Ezt a deklarációt az erdélyi és a tiszántúli területek közjogi egyesüléseként értékelhetjük.33 — Az 1570. december 1-jén János Zsigmond által aláírt speyeri titkos szerződés a Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség között kijelöli a területi határokat. Ennek következtében Bihar, Közép-Szolnok, Kraszna, Máramaros megyék — Nagybánya és Erdőd kivételével —,, valamint Arad, Zaránd és Kővár vidéke került Erdélyhez. A speyeri szerződésnek ezt az egyetlen pontját, a területi megegyezését, tehát a pontos határkijelölést hajtják csak végre.34 — Bocskai, Bethlen és a Rákócziak alatt további területek kerülnek — ideiglenes jelleggel, a területeket megszerző fejedelmek halálát követő visszaszolgáltatási kötelezettséggel terhelten — a fejedelemséghez. Ezek a területek az ún. hét vármegye — Abaúj, Bereg, Borsod, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa, Zemplén —, amelyek 1660-ig, Várad elestéig az erdélyi állam területéhez tartoztak.35 — Az 1691-ben ratifikált Diploma Leopoldinumot követően elhúzódott a területrendezés, a részekből de facto csak Zaránd megye és Kővár vidéke marad a fejedelemségnél. Mígnem III. Károly 1732. december 31-i resolutiója — amit a szebeni országgyűlés 1733. február 16-án iktat törvénybe — a következő területrendezést írja elő: Arad, Máramaros megye és Zaránd megye nyugati fele a Magyar Királysághoz, míg Kraszna, Közép-Szolnok megye és Zaránd megye keleti fele, valamint Kővár vidéke az Erdélyi Fejedelemséghez került.36 33 Lukinich /.: Erdély területi változásai i. m. 49.; Barta G.: Születés i. m. 84.; Oborni T.: Kettős függésben i. m. 39.; Ember Győző' megjegyzi, hogy Erdély és a Partium uniója nem reál, hanem perszonális, az uralkodó személye által összekötött, ahol az erdélyi fejedelem csak ura e területeknek, nem pedig fejedelme. Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Bp. 1946. 383. 34 Lukinich L: Erdély területi változásai i. m. 130-131.; Barta G.: Születés i. m. 183., 185.; Erdély története i. m. I. 442.; Oborni Teréz: A Magyar Királyság a Cseh Királyság és Erdély a Habsburg Birodalomban, 1526—1665 (1691—1790], In: „Kelet-Európa” és a „Balkán”, 1000-1800: Intellektuális-történeti konstrukciók vagy valós történeti régiók? Szerk.: Sashalmi Endre. Pécs 2007. 137-138.; Az erdélyi fejedelemség területe kb. 100 000 négyzetkilométer lett, amiből Erdély kb. 59 000 négyzetkilométert tett ki. Nagyjából 1 millió lakosa volt az erdélyi államnak, ennek fele magyar, harmada román, egytizede szász etnikumú. Szabó P. : Fejedelemség i. m. 41.; A későbbiekben a speyeri szerzó'dést jogérvényességi szempontból vizsgálni fogom. 35 Nagy E-Rácz L.: Magyar alkotmánytörténet i. m. 31.; Bocskaihoz az 1606-os bécsi béke alapján kerül Szabolcs, Szatmár, Bereg, Ugocsa. Bethlen Gábor az 1622-es nikolsburgi békével szerzi meg e négy megye mellé még Borsod, Abaúj és Zemplén megyéket. I. Rákóczi Györgyhöz az 1645-ös linzi béke előírásai szerint kerül ez a hét vármegye azzal a kitétellel, hogy ebből halálát követően csak ötöt kell visszaszolgáltatni, Szabolcsot és Szatmári utóda megtarthatta, így ezek a vármegyék 1660-ig tartoztak Erdélyhez. Oborni T.: Erdély a Habsburg Birodalomban i. m. 138.; Oborni T.: Erdélyi állam i. m. 10—11. 36 Lukinich 1.: Erdély területi változásai i. m. 584—586.; Rácz Lajos ennek kapcsán megjegyzi: “mert így önmagában: ‘...nem annyiban provincia, mint districtus lész Erdély.’ Hát a districtus meg is lett, amennyiben a III. Károly féle 1732-es resolutio a Kővári districtust, Kraszna, Közép-Szolnok megyéket és Zaránd keleti felét engedte csak a régi szorosan vett Erdélyhez bírni.” Rácz L.: Főhatalom és államszerkezet i. m. 69.
