Századok – 2016
2016 / 4. szám - MŰHELY - Kisteleki Károly: Alárendeltség vagy önállóság? Adalékok jogi nézőpontból az Erdélyi Fejedelemség önálló államiságának kérdéséhez
1034 KISTELEKI KÁROLY „szandzsákságra” 24 Egyidejűleg a Dunántúlon megszüntette a választott gyermekkirály joghatóságát, mivel a fogságába került Török Bálint birtokait magáénak tekintette.25 Fodor Pál meggyőzően bizonyítja, hogy Szulejmán a sikeres hódító pozíciójából a saját területeinek tekintett „szandzsákságokat” adományozta a birodalmi érdekek képviseletére hivatott „szandzsákbégeknek”, akiket oszmán jogszokás szerint iktatott be birtokukba.26 A mögöttes szándék egyértelmű: amíg a szultán legyőzi Ferdinándot, addig előkeli készítenie Fráternek és Petrovicsnak területeik török megszállását27 - vagyis az 1529 óta élő koncepció „újratöltődött”. 1545-re viszont kiderült, hogy Szulejmán nem bír a Habsburgokkal, és 1547-ben Drinápolyban békét is kötött velük a fennálló területek határainak rögzítése mellett évi 30 000 forint „tisztességes ajándéknak” nevezett quasi adó ellenében.28 Az oszmánok eme kényszerű koncepcióváltása teszi lehetővé az említett kelet-magyarországi területek teljes hódoltatásának elkerülését, így megnyitva az utat az Erdélyi Fejedelemség kialakulásához.29 Az erdélyi állam — Fodor megfogalmazásában — tehát „nem egy politikai akaratnak, hanem egy politikai kényszernek köszönheti létét.”30 — Az 1542. március 29-i tordai országgyűlés — amelynek eredményét sikeresen előkészítette Fráter György a január 26-i marosvásárhelyi országgyűlésen a rendek meggyőzésével31 — behívta Izabellát Erdélybe, mellé a három nemzetből 22 tanácsost állított, s ezzel előzetes beleegyezését adta ahhoz a három nemzet, hogy az esetlegesen szerveződő új körvonalú állam súlypontja a jövőben Erdély legyen.32 — Az 1544. augusztus 10-i tordai országgyűlésen megjelentek és teljes jogú partnerként tárgyaltak a Tisza menti és tiszántúli megyék képviselői, ahol 24 Fodor P.: Magyarország i. m. 106-107.; A két terület birtoklásáért évi 10 000 aranyat kellett fizetni Fráter Györgynek, aki a pénzt beszedése után továbbította a Portának. Fodor P.\ Magyarország i. m. 108-109.; Pálffy G.: Magyar Királyság i. m. 66-67. 25 Lukinich Imre: Erdély területi változásai a török hódítás korában 1541-1711. Bp. 1918. 35.; Erdély története I-III. Szerk.: Köpeczi Béla - Makkai László - Mócsy András - Szász Zoltán. Bp. 1988.1. 421. 26 Zászlót és berátot kaptak, mind bármelyik másik „normális” szandzsákbég. Fodor P.: Magyarországi, m. 112-113. 27 Fodor P.: Aranyalma i. m. 395. 28 Ezt az „adót” aztán a Habsburgok az 1606-os zsitvatoroki békéig fizetik a Portának. Pálffy G.: Magyar Királyság i. m. 69 29 Fodor P.\ Aranyalma i. m. 280. 30 Fodor P.: Magyarország i. m. 117.; Az említett terület ekkor még nem tekinthető' önálló államisággal rendelkező fejedelemségnek, hanem — János Zsigmond választott királyi címéből kifolyólag — a Szapolyaiak keleti Magyar Királyságának. Oborni T.\ Erdélyi állam i. m. 9. 31 Lukinich /.: Erdély területi változásai i. m. 42. 32 Erdélyi Országgyűlési Emlékek (E. O. E.) — Monumenta comitialia regni Transsylvaniae, 1540-1699. Szerk.: Szilágyi Sándor. Bp. 1875—1898. I. 190.; Lukinich /.: Erdély területi változásai i. m. 42.; Barta G.: Születés i. m. 79.; Erdély története i. m. I. 422.; Mikó Imre 1859-ben ezt az országgyűlést olyan nagy jelentőségűnek tartotta, hogy egyenesen „országalkotó és államszervező országgyűlés”-nek minősítette ezen tordai diétát. Oborni Teréz: Kettős függésben: Erdély államisága a 16. században. Korunk 18. (2007: 7. szám). 38.; Rácz Lajos megjegyzi, hogy Izabelláék bejövetelével az uralkodói központ nem az erdélyi vajda udvarának megnagyobbításával jött létre, hanem a magyar királyi udvar költözikbe Erdélybe. Rácz Lajos: A fohatalom és az államszerkezet alakulása az erdélyi fejedelemségben. Állam- és Jogtudomány, XXV. (1982:1. szám) 44-A5.
