Századok – 2016
2016 / 4. szám - MŰHELY - Kisvarga Gábor: Mattia Berniakovich és egyházkormányzata - A hódoltsági missziós püspökség a 17. század végén
A HÓDOLTSÁGI MISSZIÓS PÜSPÖKSÉG A 17. SZÁZAD VÉGÉN 1027 vesztesen, aki így szinte jövedelem nélkül maradt. Ez a tény úgy tekintélyét, mint mozgásterét befolyásolta. Társadalmát tekintve: Négy jól körülhatárolható etnokulturális csoport alkotta. Ezzel három különféle felekezet járt együtt, és a katolikus konfessziót még tovább osztotta a raguzai-bosnyák etnikai ellentét. A török miatti belső' migrációk az ortodoxiát eró'sítették, a szerbek aránya folyamatosan nó'tt. Hierarchiáját tekintve: Missziósterület lévén alapját a missziós hierarchia adta, így közvetlen a pápa irányítása alatt állt, aki a Propaganda Kongregáción keresztül gyakorolta eme hatalmát. Elén a püspök — rendszerint vicarius apostolicus is egyben —•, akit a pápa nevez ki. Mivel helyi ordináriusoknak számítanak, így hatalmuk rendes,104 ám azt a pápa nevében gyakorolják. Tehát ők a helyi missziók egyedüli elöljárói, azonban — szemben a megyés püspökökkel — bizonyos jogi és személyi kérdésekben függnek a Szentszéktől. Állandó török jelenlét: Alapvetően határozta meg a püspökség mindennapjait. Ezzel együtt járt a török mindennapos zaklatása, ami szükségmegoldásokhoz vezetett — például ferencrendiek fegyverviselése, püspök akadályoztatása, nagyszámú vikárius. Egyházi társadalmát tekintve: A püspökség papságát tekintve is sajátosságokat mutatott. A püspök szerepe egyértelmű volt, azonban nem tudott erős középrétegre támaszkodni. A vikáriusok miatt saját joghatósága is jelentős csorbulást és zsugorodást mutatott. Az alsópapság szerepét szinte teljes egészében a ferences szerzetesek vették át, akik ellenállásukkal a világi papság felé, teljes egészben elsorvasztották azt. A szerzetesek felett pedig az illetékes elöljárók gyakoroltak felügyeletet, amelyből a püspököknek nem kis konfliktusa származott, ugyanis a bosnyák ferencesek csak nagyon nehezen vetették alá magukat a missziós püspököknek, mert a török miatt előidézett körülményeknek köszönhetően elöljáróik szinte teljhatalmat gyakoroltak. Mattia Berniakovich megválasztását azzal látom indokolhatónak, hogy a Kongregáció a század végére ismerte fel azokat a problémákat, amire rá tudta szabni a térséget illető stratégiáját. Erre utal, hogy a Berniakovich família szó szerint mindenét odaadta a katolikus ügyért, de természetesen meg kell jegyezni, hogy a végjáték alatt azért nem kerül(hetet)t elő a püspök menesztése, mert a Kongregáció azt is felismerte, hogy a Berniakovich család nélkül nem tudnák működtetni az adott időben az egyházkormányzatot. A család komolyan is vette a szolgálatot. Ennek a stratégiának — és a Kongregáció egyre jobb tájékozódásának — leképeződése Mattia utódja, Luca Natale megválasztása. Hasonló karakter, tanultság, de nála a politikai befolyást a hatalmas tapasztalati anyaggal helyettesítették, valamint világi kapcsolatrendszerét az élénk egyházi kapcsolataival, a magyar hierarchiával. Mattia Berniakovich azonban nem tudta kellőképpen kiaknázni sem római műveltségét, sem helyi gyökereit, sem családja hatalmas kapcsolati tőkéjét.105 Híveivel nem találta meg a közös hangot, sőt eleve különbséget tett köztük, amivel felszította a közel két évtizede szunnyadó belgrádi kápolna * 106 104 Azaz a püspöki hivatallal jár, tehát az egyházi jogban rendes hatalomnak minősül. 106 Ennek nyilván nem csak a körülmények lehettek az okai, hanem az is, hogy a püspök tapasztalat nélkül és fiatalon érkezett a Hódoltságba.
