Századok – 2016
2016 / 4. szám - MŰHELY - Kisvarga Gábor: Mattia Berniakovich és egyházkormányzata - A hódoltsági missziós püspökség a 17. század végén
1028 KISVARGA GÁBOR körül örvénylő viszályt. Ekkor egy elhamarkodott döntést hozott az exkommunikációval, amivel egy olyan eseménysorozatot indított el, ami püspökségének kudarcát is elhozta. Ezt nálánál jobban érzékelték az általa kiközösített raguzaiak, akik azzal folyamodtak családjához, hogy vegyék elejét a történéseknek. Ezzel a családja kénytelen volt elhasználni azt a kapcsolati tőkét a Portánál, amit Berniakovich sokkal komolyabb dolgokból fakadó problémák megoldására is hasznosíthatott volna. Teljességgel nem érezte a környezetében megváltozott erőviszonyokat, melyeket már Matteo Benlich is felfedezni vélt. Ennek következtében rosszul hasznosította a rendelkezésére álló erőforrásokat. Miután a püspök persona non grata lett, a családja minden megmaradt anyagi és kapcsolati tőkéjét az olovói konvent felé irányította. Ami annyira sikeres vállalkozásnak bizonyult, hogy miután a török csapatok végigpusztították a térséget106 meg tudták menteni, ami menthető volt. THE MISSIONARY BISHOPRIC IN OTTOMAN HUNGARY IN THE LATE SEVENTEENTH CENTURY Mattia Berniakovich and his Ecclesiastical Government by Kisvarga Gábor Abstract The paper focusses on the last period of the missionary bishopric in Ottoman Hungary, at a time when the Ottoman Empire had gathered enough force to launch yet another major campaign. It was in a changed political atmosphere that the Sacred Congregation for the Propagation of the Faith had to find its way, and elect a person to the head of the missionary bishopric who would be able to run its government in a difficult situation. Eventually, Mattia Berniakovich was selected for the task (1679-1707), who, however, proved unable to solve the problems he faced, and thus his episcopacy became limited to a rather short period. (Officially ne only acted as a bishop for a couple of years in Ottoman Hungary). Despite the bishop’s ineptitude, his bishopric remained, and was governed in his stead by the monastery network of the Bosnian Franciscans, supported by the Berniakovich family. By analyzing Berniakovich’s episcopate, not only the history of ecclesiastical organisation in Ottoman Hungary can be brought to its end, but its working also emerges with clear outlines, thus providing an answer to the question of how the Congregation selected the persons to the bishopric of Belgrade. Through the letters and reports transmitted to the Congregation, both its process of decision-making and the considerations which shaped it can be studied, an analysis which that makes clear while Berniakovich could remain bishop of Belgrade until his death despite his physical and mental breakdown. 106 106 Ami hatalmas demográfiai katasztrófához valamint a társadalom gyökeres átalakulásához vezetett. Skopje kb. 90% os pusztulást könyvelhetett el, míg Belgrád lakossága is kb. 50% -kai esett vissza. A betelepülők törökök és szerbek, valamint zsidók voltak leginkább. így érthető', hogy Szarajevó keresztény lakossága 1%-ra esett vissza, Banja Lukában a keresztény lakosság pedig átalakult, nagyjából arányosan: 50% katolikus, 50% ortodox szerb. L. Traian Stoianovich: The Conquering Balkan Orthodox Merchant, The Journal of Economic History Vol. 20. No. 2 (1960) 248-254.
