Századok – 2016
2016 / 4. szám - MŰHELY - Kisvarga Gábor: Mattia Berniakovich és egyházkormányzata - A hódoltsági missziós püspökség a 17. század végén
1012 KISVARGA GÁBOR tudta ellátni püspöki teendőit, nem lehetett tisztán látni, hogy hol húzódnak a joghatósági határok, s már-már harc folyt a parókiák feletti joghatóságért. Ennek financiális dimenziói a következőképpen alakultak: minden plébános évi egy scudót adott a püspöknek éves járadék címén.12 Ebből következtethetünk arra, hogy igen csekély bevétellel rendelkezhetett a püspökség, a belgrádi püspöknek jóformán semmi sem maradt.13 Világi papokat szinte egyáltalán nem talált, leginkább ferences barátokat, akik a gazdátlan plébániákat igyekeztek elfoglalni. Darventa úgy próbálta meg ellensúlyozni a helyzetet, hogy szorgalmazta a fiatalok nevelését.14 A püspökség területén a következő négy vikárius működött, akiket a területileg illetékes magyar püspökök neveztek ki egyházmegyéjük török által elfoglalt részeire: Luca Ibrisimovich da Posega, obszerváns - zágrábi által állítva, Dráva-Száva köze15 Luca Maruncich da Posega, obszerváns - esztergomi által állítva, Buda16 Egy jezsuita páter, akit a pécsi püspök nevezett ki a török területekre Egy vikárius, akit a Csanádi és szegedi püspök nevezett ki a török területekre Luca Marunchichcsal egyéb gondok is akadtak, ugyanis kápláni funkciókra is igényt tartott, ami viszont már a töröknek is szemet szúrt, hiszen e törekvésében az esztergomi érsek térnyerését látták Budán. Az a szóbeszéd is járta, hogy erőszakosan viselkedik, mellyel feltehetőleg tovább élezte a törökkel való feszült viszonyt.17 Az elmondottak alapján megállapítható, hogy a belgrádi püspöknek a joghatósága szinte csak Belgrádra és közvetlen környezetére korlátozódott — ellenben felhatalmazása az egész hódoltságra kiterjedt —, ahol majd további problémákkal kellett szembenéznie. Darventa tudósítása szerint a vikáriusok nem függtek a Kongregációtól, valamint nem tartottak be semmilyen általa hozott határozatot. Az egyházkormányzatban ez teljes káoszt eredményezett, 12 „onde trovai ehe debba dare ogni paroco all’anno alia rata un scudo con titolo chiamato annus pascale in subsidium episcopi” APF SC UT vol. 2, fol. 121-122/v. In: Tóth Litt. miss. IV. 2737. 13 Ez mind a lelki gondozásra, mind az anyagi javakra értendő, egy vikáriusnak ugyanis joga van a „tisztes eltartáshoz”, amit a püspöknek - püspökségnek - kell biztosítania, így a vikáriusok teljesen jogszerűnek érezték, hogy megszerezzék ezt maguknak. Bánk József'. Egyházi jog. Bp. 1958. 126. 14 Ez alatt mind a fiatal világiak vallásos nevelése, mind a fiatal papság képzése is értendő. APF SC UT vol. 2, fol. 84—85v.; APF Lettere vol. 65/2. fol. 51. 15 APF SC UT vol. 2. fol. 84-85v. 16 Hozzá 1. Molnár Antal: Luka Maruncich esztergomi érseki helynöksége (1676-1679). Regnum 15. (2003). 176-181. In. US'. A Katolikus Egyház a Hódolt Dunántúlon. Bp. 2003. 17 Maruncic, Benlich halála után (1674) megpróbálta megszerezni a belgrádi püspöki címet, azonban személyisége és deviáns viselkedése miatt (erőszakos volt, valamint az előrejutás érdekében a töröknél kémkedés vádjával feljelentette Ibrisimovichot) a rendtartományában esélye sem maradt az érvényesülésre. Ezért úgy próbált meg egyházi tisztséghez jutni, hogy 1676-ban megpróbálta elszakítani a budai rendházat a bosnyák rendtartománytól.Vö. Molnár A.: Luka Maruncich i. m. 178.
