Századok – 2016
2016 / 4. szám - MŰHELY - Kisvarga Gábor: Mattia Berniakovich és egyházkormányzata - A hódoltsági missziós püspökség a 17. század végén
A HÓDOLTSÁGI MISSZIÓS PÜSPÖKSÉG A 17. SZÁZAD VÉGÉN 1013 s több helyütt annyira meggyengültek a katolikus pozíciók, hogy az „eretnekség” is felütötte a fejét. Az egyházkormányzati nehézségekhez hozzájárult még Benlich azon határozata, miszerint Dragotint és Temesvárt a ferenceseknek adta arra az idó're, amíg nem lesz új püspöke a püspökségnek. A hívek lelkipásztori ellátása érdekében boszniai tartományból kért papokat, valamint kérte a térség alárendelését az olovói kolostornak, amíg a belgrádi püspök nem tud intézkedni. Feltehetőleg ezzel a lehetőséggel élt a boszniai püspök is. Amint megérkezett tartományába, máris igyekezett kiterjeszteni hatalmát a térségre. Darventa levelében megemlíti még, hogy utazását és egyéb költségeit a Berniakovich család fedezte.18 A képet tovább árnyalják a Kongregációhoz küldött további jelentések és azoknak a Kongregáció részéről történő megvitatása. A levelekből világosan kiderül, hogy a térségben működő egyházi szervezet szinte mindenben hátrányt szenved, a joghatósági határokat még ott a helyszínen sem tudják pontosan meghúzni, Antivari püspöke, ferences barátok, de még a szerémi vikárius is próbál az egyházkormányzat működésébe besegíteni.19 Egyre többször tűnik fel a Berniakovich család neve: az olovói kolostorból például jelentik, hogy Filippo Berniakovich az ottani szerzetesek „gvardiánja” nagy segítségére van a kereszténységnek,20 valamint anyagilag is támogatja a szerzeteseket.21 Mattia Berniakovich családja kereskedelemmel kereste a kenyerét, amivel jelentős vagyonra és politikai befolyásra tett szert, s amelyet a család nem utolsó sorban a bosnyák ferencesek támogatására használt fel.22 Hárman voltak testvérek, de közülük csak Mattiajából lett szerzetes, aki azonban ekkor még nem érte el a szükséges kánoni kort. Ebből a kánoni szabálytalanságból fakadó akadályt úgy kívánták áthidalni, hogy Mattia tanulmányainak befejeztéig Giovanni a Darventát tették meg egyházmegyéje vikáriusának. így 1675- ben csak brévében nevezték ki Berniakovichot, és amíg ő Tivoliban végezte tanulmányait, addig Darventa lett a vikárius.23 Tanulmányai befejeztével és a korhatár elérésével az 1679. február 27-i titkos konzisztóriumi ülésen és a május 31-i brévében nevezték ki hivatalosan is Mattia Berniakovichot a hódoltsági területek püspökévé, Belgrád székhellyel és a szokásos felhatalmazásokkal.24 Tény, hogy a Berniakovich família egyike volt azon bosnyák kereskedőcsaládoknak, akik „túlélték” az adriai térség kereskedelmi viszonyainak átalakulását a század végére.25 Ezzel együtt járt hatalmas politikai befolyásuk és jól 18 APF SC UT vol. 2. föl. 94-95v. In: Tóth I.: Litt. miss. IV. pp. 2721—2724.; APF Lettere vol. 65/2. föl. 7. 19 APF Lettere vol. 64. föl. 34.; APF Lettere vol. 64. föl. 61v—62r.; APF Lettere vol. 64. fol. 26.; APF Lettere vol. 64. fol. 16v—17r. 20 „...con la sua autorita e procurare con la sua attenzione...” 21 APF Lettere vol. 64. fol. 128-129r. 22 APF Lettere vol. 64. fol. 128-129r.; APF Lettere vol. 65/2. fol. 51.; APF SOCG vol. 531. fol. 502—509r. 23 App Lettere vol. 64. fol. 123.; APF Lettere vol. 65/2. fol. 7.; APF Lettere vol. 64/2. fol. 92. 24 APF Lettere vol. 65. fol. 7v; Hierarchia Catholica Medii et Recentioris Aevi, Volume 5. 117., 342. 25 A kérdéskörre 1. Peter Earle: The Commercial Development of Ancona 1479-1551, In: The Economic History Review vol. 22 No. 1 (1969); Sergio Anselmi: Venezia e i Balcani: La <scala> di
