Századok – 2016
2016 / 4. szám - MŰHELY - Kisvarga Gábor: Mattia Berniakovich és egyházkormányzata - A hódoltsági missziós püspökség a 17. század végén
A HÓDOLTSÁGI MISSZIÓS PÜSPÖKSÉG A 17. SZÁZAD VÉGÉN 1011 joghatóság rengeteg vitás helyzetet eredményezett. A megerősödött Oszmán Birodalom egyre kevésbé tűri a katolikus egyház aktivitását, ezért egyre nagyobb titokban kell végezni a vizitációkat. A püspökség népességét ráadásul járványok tizedelik, ami még nehezebbé teszi a püspök tevékenységét: szükségmegoldások születnek az egyházkormányzatban, ami még tovább nehezíti a helyzetet.5 Mindezek ellenére Matteo Benlich püspökségének végére hozzávetőlegesen 60—70 ezer hívet bérmált meg, így jelentős, ám nem kezelhetetlen hívő sereggel kell számolnunk.6 Berniakovich püspök színre lépése előtti állapotokról világos képet rajzol vikáriusa, Giovanni a Darventa (1676—1680)7 levelezése. Kinevezésére azért volt szükség, mert Berniakovich még a kánoni korhatár elérése előtt — 1676- ban csak 24 éves — lett belgrádi püspök. A püspökség betöltése azonban már nem tűrt halasztást. A hívek ugyanis levelükben kérték a Kongregációt, hogy a belgrádi püspök nevezze meg azokat, akik ellátnák gondozásukat. Jelezték azt is, hogy ők legszívesebben a ferencesek alá „tartoznának”. A Kongregáció — amellett, hogy elfogadta a kérésüket — határozottan felszólította a híveket, hogy fogadják el a belgrádi püspök személyét, de amíg meg nem érkezik, ismerjék el Giovanni a Darventát.8 Azonban Darventát a jelek szerint elöljárója nem szívesen engedte el Rómából, legalábbis nem volt hajlandó fogadni őt, hogy a kiküldetésről beszélhessenek, így annak tudta nélkül kellett elindulnia.9 Megérkezése után Mitrovicából jelent, levelében azonnal felvázolja a belgrádi püspökség főbb kontúrvonalait: „birodalmi”10 vikáriusok töltik be a püspöki funkciókat, amire ugyan nagy szükség van a térségben, de ez az egyházkormányzat hatalmas kárára van: egymásnak ellentmondó intézkedéseket hoznak, nem engednek egymás akaratának, mindegyikük csak a saját püspökét ismeri el felettes joghatóságnak.11 Nagyobb gondot az jelentett, hogy még Darventának sem voltak hajlandók alávetni magukat, annak ellenére, hogy ez kötelességük lett volna, hiszen ő a belgrádi püspök jogos helytartója. A vikáriusok túlsúlya olyan mértékű volt — ez a magas számukból is fakadt —, hogy Darventa nem 5 Amellett, hogy a hívek gondozását titokban, sokszor szabálytalanul kellett elvégezni, a plébánossal nem rendelkező területekre sokszor a belgrádi püspök engedélye nélkül, önkényesen neveztek ki plébánosokat, akik viszont nem engedelmeskedtek a püspöknek. APF SOCG vol. 433. föl. 612., 615., 617.; vol. 439. föl. 172-173. In Tóth ILitt. miss. IV. 2544., 2549., 2553., 2608. 6 APF Scritture riferite nei Congressi (a továbbiakban: SC) Bosna vol. 2, föl. 206—207. In: Tóth I.: Litt. miss. IV. 2636.; Az ilyen jellegű számokat azonban kritikával kell kezelnünk, hiszen ezen levelek írói gyakran próbálták meg a Kongregációt befolyásolni sarkított narratívával, vagy túlzott számokkal. 7 Az olovói kolostor noviciusainak elöljárója, öt évig a boszniai püspök titkára, 1667-tól a temesközi bosnyák ferences misszió viceprefektusa. 1676-1679 között Berniakovich helyett irányitotta az egyházmegyét. APF Scritture riferite nei Congressi — Ungheria e Transilvania (a továbbiakban: SC UT) Vol. 2. föl. 8—9v. In: Tóth I.: Litt. miss. IV. 2681; Galla Ferenc: Pápai kinevezések, megbízások és felhatalmazások. S. a.r.: Tusor Péter — Tóth Krisztina, Bp. — Róma 2010. 112., 446. 8 APF SC UT vol. 2. föl. 24-25.; APF Lettere e decreti della SC e biglietti di mons, seg retario (a továbbiakban: Lettere) vol. 65, fol. 8. In: Tóth I.: Litt. miss. IV. 2683. 9 APF SC UT vol. 2. fol. 20-21v. In: Tóth I.: Litt. miss. IV. 2691. 10 A korban bevett jelző volt azokra a püspökökre, akik a Habsburg Birodalomban éltek. 11 APF SC UT vol. 2, fol. 49-50v. In: Tóth I.: Litt. miss. IV. 2696.
