Századok – 2016
2016 / 4. szám - MŰHELY - Kisvarga Gábor: Mattia Berniakovich és egyházkormányzata - A hódoltsági missziós püspökség a 17. század végén
1010 KISVARGA GÁBOR akovich püspökségét és annak hátterét nem vizsgálta meg minden részletében. Bizonyára ennek köszönhető az a többé-kevésbé felszínes és kissé negatív szemléletű kép, amely a püspökről kialakult. A forrongó 17. század végén megváltozott viszonyrendszer, a kaotikus állapot, a kiújuló harcok olyan környezetet teremtett a Balkánon, amelyben a kortársaknak is igen nehéz volt tájékozódniuk. így nem csoda, hogy Mattia Berniakovich sem mérte fel jól a helyzetet, amikor megérkezett püspökségébe. Beleütközött a jéghegy csúcsát jelentő bosnyák-raguzai ellentétbe, aminek megoldásában rossz döntéshez folyamodott. A konfliktus olyan mértékig eszkalálódott, hogy a fiatal püspök alig néhány év után teljesen eltűnt — legalábbis látszólag — a történelem palettájáról. Ez már a kortársak között is az inkompetencia látszatát kelthette, ami egyenes út volt addig a vádig, hogy a püspököt nem rátermettsége, hanem családja befolyása és tőkéje juttatta pozíciójához. Ezen nem segített az sem, hogy Berniakovich mintegy tizenöt évig nem adott hírt magáról, és mikor „előkerül”, már megbomlott elmével tűnik fel Rómában. Az eddigi kutatás püspökségét mindössze pár évre taksálta, eltűnését pedig az elpusztult püspökséggel magyarázta. A hódoltsági missziós püspökség történetének végéről kialakult felszínes kép elfedte azt a lehetséges magyarázatot, mely megvilágítja Mattia Berniakovich kinevezése és a missziós püspökség végjátékának történéseit. A tanulmány célkitűzése annak a kérdésnek a megválaszolása volt, hogy mi történt az alatt az idő alatt, amíg Mattia Berniakovich nem töltött be egyházkormányzati funkciót. Igaz-e, hogy a török teljesen elpusztította az egyházmegyét? Ha nem, akkor milyen formában működött tovább az egyházkormányzat? Lehet-e tisztázni a joghatósági vitát? Jelen volt-e a magyarországi egyházkormányzat a hódoltságban? Ha igen, milyen lépéseket tettek? E kérdések megválaszolásához az eddig ismeretlen források feltárása és elemzése mellett a már „feldolgozott” forrásanyag újragondolása is szükségessé vált. A belgrádi püspökség állapota Berniakovich kinevezése előtt A közvetlen problémák, amelyekkel Mattia Berniakovichnak meg kellett küzdenie, már elődje, Matteo Benlich (1651-1674) leveleiben is tetten érhetők. Benlich egyik 1670-ben kelt levelében megemlíti, hogy a pécsi és a „többi” püspökségben vikáriusok működnek, valamint, hogy igen nagy félelmet kelt a háborús készülődés. A nagy eszéki hidat alapjaiból építik fel, fegyvereket készítenek. Benlich ezeket a jeleket egy újabb támadás előszeleként értékelte.4 Általánosnak mondható kép bontakozik ki Benlich további leveleiből is, miszerint a hívek, a török rendszeres zaklatásai közepette, csak „akadozva” juthatnak hozzá a szentségekhez. A háborús helyzet miatt menekülésre kényszerített hívek lelki gondozását felváltva látják el a ferencesek és a missziós hierarchia, ami nem kis feszültségeket generál. A tisztázatlan feladatkörök és 4 Archivio Storico di Propaganda Fide (a továbbiakban: APF) Scritture Originali riferite nelle Congregazioni Generali (a továbbiakban: SOCG) vol. 433, föl. 611. In: Tóth István György: Litterae Missionariorum De Hungária et Transilvania (1572-1717) I-V. (a továbbiakban: Tóth L: Litt. miss. IV.), 2540.
