Századok – 2016
2016 / 4. szám - MŰHELY - Tevely Arató György: Turos Miklós (1591-1656) Különleges karrier a dunántúli végekről. Egy kiskomáromi főtiszt és családja társadalmi mobilitása
TUROS MIKLÓS (1591-1656) 1005 rendelkezésre olyan meggyőző adatok, amelyek megmutathatnák, hogyan segítették — segítették-e egyáltalán — ezek a kapcsolatok a család egyes ágainak vagy akár egészének életét, az új nemzedékek karrierjét, s meddig tartott a Túrós Miklós-i lendület a família pályáján. Világosan kirajzolódik azonban az, hogy a család egyik ágában — Jánoséban —, ott, ahol a második nemzedéknek sikerült kilépnie a végvidéki katonaiét szerkezetéből, és a szervitori struktúrában folytatta pályáját, egyszerre nyitottan a katonai, gazdasági és vármegyei feladatkörök iránt, a nagytehetségű birtokszerző ős öröksége nem veszett el, hanem további három nemzedéken át egy bizonyos értékes birtokhoz kötötte a családot (Micske). Túrós János fiáról, ifjabb Jánosról alig tudunk bármit is. Feleségétől, nemes Locsányi Máriától jelenleg egy leánygyermeket származtatunk, Erzsébetet, akinek férje bizonyos Turóczi Kőmíves György nemes volt. Ennek az ifjabb Jánosnak legidősebb húgáról, Túrós Máriáról testvéreihez képest többet tudunk a nagycenki katolikus plébánia anyakönyvéből.221 Első férje nemzetes Fabjanich György, Széchényi György győri püspök fertőrákosi uradalmának provizora volt.222 Fabjanich 1674 után vehette feleségül Túrós Máriát, mert ekkor még petőházi Zeke Zsuzsanna volt a felesége,223 nem sokkal később már halott volt egy 1679. szeptember 30-i bejegyzés szerint.224 Föltételezhető, hogy a neves alsó-magyarországi és Vas megyei honosságú Palásthy család egyik sarjának, Palásthy Gáspárnak a felesége, Fabjanicz Erzsébet az ő leányuk volt.225 Fabjanich György halála után özvegyét, „Túrós Marinkát” az új provizor, nemes Világhy Lukács vette feleségül. Ha hihetünk a helytörténeti irodalomnak, Világhy különösen sok ideig viselte bizalmi tisztét: még 1723-ban is a győri püspök fertőrákosi tiszttartója volt:226 ez nem kevesebbet 221 Győri Egyházmegyei Levéltár, Plébániai levéltár, Nagycenki R. K. Plébánia letétje (a továbbiakban: GyEL Nagycenk). I. (vegyes) anyakönyv. 222 Életéről a szakirodalom egyetlen eseményt rögzít: részt vett uradalmi tiszttartóként a balti templomnak az evangélikusoktól történő visszavételében 1673. december 21-én. L. Payr Sándor: A balfi papiak és két balti papfi Amerikában. Történeti elbeszélés egy evangélikus papi család életéből. Bp. 1929. 5. A családnak az 1790-ben megnemesített, de a környéken már jóval korábban is különböző tisztségeket (pl. postamester) viselő alsóőri Fabjanichokkal való rokonságát jelenleg nem tudom bizonyítani. 223 GyEL Nagycenk, I. vegyes anyakönyv 12. p. A petőházi Zeke család Sopron vármegye legnevesebb koraújkori famíliái közé tartozik. A XVII. században is kitartottak katolikus hitük mellett, és fokozatosan küzdötték föl magukat szegény Nádasdy-szervitorokból a megyei közélet meghatározó szerepeiig. A soproni Kecske-templomhoz kötődő kolostori kerengőben családi kriptájuk van. A família történetéről és a fönti adatokról 1. alapvetően: Dominkovits Péter: Források a Sopron megyei birtokos nemesség XVII. századi úriszéki bíráskodásához. A Zeke család petőházi birtokán lefolytatott úriszéki perek és vizsgálatok iratai (1604-1630). Arrabona 35. ( 1977: 1-2. szám) 219—220.; Uő: A petőházi Zeke család a 16-18. században. In: Vera (nem csak) a városban, tanulmányok a 65 éves Bácskai Vera tiszteletére. (Rendi társadalom - polgári társadalom, Suppl.) Bp. 1995. 15-22.; Gabrieli Gabriella: A soproni Kecske-templom feltárásai. Műtárgyvédelem 2011/36.15. 224 Uo. 47. p. Tót István keresztelésénél Túrós Mária már „relicta quondam domini generosi Georgii Fabjanich”. 225 GyEL Nagycenk, I. vegyes anyakönyv 131. 226 Vö. Bán János Fertőrákos politikai, gazdasági, egyházi és kulturális története. Fertőrákos 2000. (olvasható itt is: httD://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magvarorszagi nemzetisegek/nemetek/fertorakos tortenete/hun/ 2016. május 15.) c. munkáját idézi Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi Sopron vármegyei végrendeletek. Sopron 2001. 102.
