Századok – 2016
2016 / 4. szám - MŰHELY - Tevely Arató György: Turos Miklós (1591-1656) Különleges karrier a dunántúli végekről. Egy kiskomáromi főtiszt és családja társadalmi mobilitása
1006 TEVELY ARATÓ GYÖRGY jelent, mint hogy a győri egyházmegye történetének ebben a különösen is veszedelmes restaurációs időszakában három erélyes püspök, Széchényi György, Kollonich Lipót és Keresztély Ágost is meg volt elégedve Világhy provizornak székhely-jellegű, központi uradalmukban való sáfárkodásával. A házaspár társadalmi kapcsolatrendszere a férj állásának megfelelően a megyei kis- és középnemesi garnitúrához kötődött.227 Érdekesség, hogy ebben a korban a feleség családját már Turossynak is írták.228 Számomra mindez egyértelműen a köznemesi réteghez való fölzárkózás jele. Kitekintés Túrós Miklósnak más utódai is voltak. 1762-ben Szentgróton bejegyeztek a nemesek közé egy Túrós Istvánt, s 1782-ben még a család kezén volt Túrós Benedek nemeslevele, amelyet még ebben az esztendőben Zala vármegye bevont, mert a család tagjai nem tudták igazolni leszármazásukat.229 A família 18. századi lesüllyedéséhez vezető út állomásai még nem látszanak tisztán, kikutatásuk a jövő munkája lesz. A 17. századra vonatkozóan azonban talán nem túlzás azt állítani, hogy modellértékű vizsgálathoz vezettek a szerencsés módon megmaradt források. Esettanulmányom célja egy igen mozgékony közegnek, a 17. századi vitézlő rendi középrétegnek a mobilitási vizsgálata volt. Ennek a katonai-félparaszti-kisnemesi középrétegnek, amelyhez Túrós is tartozott, valós társadalmi helyét és mobilitását azért hasznos efféle esettanulmányokkal illusztrálni, mert a réteg összes fontos jellemzője megtalálható Túrós és családja karrierjében. A legmélyebb történeti ismeretlenségből jöttek, egy nemzedék alatt igen magasra jutottak, második nemzedékük beépült a szervitori struktúrába és a vármegyei életbe, mégis úgy tűnik, hogy életük táptalaja mindvégig a militari - zált társadalmi közeg volt, mert ennek megszűnése után a család pályája lefelé ívelt. A vitézlő rend szerepe, létértelme elvesztésével járó 18. századi átalakulásoknak láthatatlanul, szükségszerűen áldozata lett a — magyar nemesség egyik sajátos és igen népes csoportját reprezentáló — kiskomári Túrós famüia is. Hosszabb távon érdemes megvizsgálni a család 18. század végi lehanyatlását is annak érdekében, hogy megállapíthassuk: kijelölhetünk-e egyértelmű töréshatárt a vitézlő rend ellehetetlenülése és a belőle éppen csak felkapaszkodó — ami azt illeti, sejtéseink szerint csak nemeslevelével felkapaszkodó — családok későbbi élete között, amely határtól egyenesen vezetett az út a társadalmi lesüllyedéshez. Ugyanígy túlível a vitézlő rend szorosan vett életidején a szervitori rendszer továbbélésének kérdése: mi maradt a Batthyányak vagy a 227 Ezt tükrözi pl. hogy a keresztkomaságot vállaltak nemzetes Bellesicz János és Nádasdy Éva kislányának 1698. július 9-i keresztelőjén, vö. GyEL Nagycenk, I. (vegyes) anyakönyv 143. p. Az anyakönyv valamennyi rá vonatkozó bejegyzésében Túrós Máriát/Marinkát a maga nevén, helyenként a „generosa domina” (nemzetes asszony) megjelöléssel említik. 228 Vö. PFL Guary lt. Időrendi iratok. Nr. 435. Lipót király mandátuma. Pozsony, 1694. augusztus 30. ill. DRERL B/15. Daróczy-gyűjtemény, Túrós cs. s. n. (1695. évi peres hivatkozás.) 229 Molnár: Armálisok i. m. 74.
