Századok – 2016
2016 / 4. szám - MŰHELY - Tevely Arató György: Turos Miklós (1591-1656) Különleges karrier a dunántúli végekről. Egy kiskomáromi főtiszt és családja társadalmi mobilitása
994 TEVELY ARATÓ GYÖRGY tartották, így az egyik fél hajlíthatatlansága s a másik engedetlensége a generálisi intelem ellenére a végekre oly jellemzó' ex-lex állapotot hozott létre: ki hol kapta, ott marta el azt, ami éppen a keze ügyébe akadt, és alkalmasnak látszott a károk kiegyenlítésére. A kiskomáromi vitézló' rendnek és Pethó'nek ezen kívül vallási ellentéte is volt. A Szvitek kutatásai szerint zömében kálvinista kiskomáromi katonaság helyi egyházi és „civil” társadalmat is alkotva hiányolta a számára idegenként megjelenő főkapitányok szolidaritását. A kapitányok — Bessenyey és Pethő — nem laktak a várban, a komári javadalmakat ugyanakkor földesúrként is kezelték. Bessenyey és Pethő szempontjából nyilván más tétje volt az egésznek: ők politikai és katonai karrierjük építésének egyik állomását látták a veszélyes, de rangos állás betöltésében, és ennek megfelelően nem tekintették hivatásuknak, hogy Komárban töltsék életüknek ezt a szakaszát, különösen Pethő, akinek idején a török támadások érezhetően eldurvultak, és Kiskomárom még inkább foglya lett saját földrajzi környezetének, a Balaton mocsarának. Ennek köszönhetően a sereg nem bízott meg főkapitányában,160 s a tényleges irányítás visszacsúszott a középső tiszti réteg markába. Túrós Miklós a vár egyik kétségkívül legrégebbi és legállandóbb katonájaként és a helyi társadalom elöljárójaként e viszony meghatározó alakja volt. Annál is inkább, mert az ő eszköztárában a katonai és uradalmi jogrendszer kapaszkodóin kívül a vármegyei érdekérvényesítés lehetősége is szerepelt. A következőkben kettejük viszályának történetét vázolom föl. Varga J. János azt írja, hogy a Pethő-féle harmadügy 1650-ben robbant ki. Bár Batthyány valóban ebben az évben rendelt el vizsgálatot a komáriak panaszára, Pethő László leveleiből föltűnik, hogy a kérdés már két-három évvel korábban előkerült, mihelyt a jobb körülményekhez szokott Pethő 1648 nyarán belépett Komár kapuján. Pethő a társadalmi emelkedés ranglétráját járta, meglehetős sikerrel. Romárba belépvén azt kellett tapasztalnia, hogy a szinte gazdátlan erősség kapitányi jövedelmeit a tisztek megosztva kezelik, s közülük is kitűnik „szereptévesztésével” a legrangosabb, Túrós Miklós hadnagy. 1648. október 2-án írja Batthyánynak: „...Túrós Miklós hadnagy megyen panaszolkodni Nagyságodhoz... Alázatosan kérem Nagyságodat, megértvén az dolgot, az kapitánságnak hivatalos tisztit neki nem engedvén, valami káromra való alkalmatosságot ne mutasson neki, tudván aztot jobban énnálamnál, hogy nem az hasznot, hanem az böcsületet nézem leginkább abban.”161 A becsülettel persze együtt járt a haszon is, mert bár a békesség érdekében nemsokára megígérte Batthyánynak, hogy „azmi pediglen az harmadot illeti, bizony nem kívánom megvenni rajtok, s ne is adja Isten — (utólagos betoldás: hogy mindenestől megvegyem, mert az szegénylegényt szeretem, de) — folytatja sirámait — nagyságos uram, hogy ők öt-hatszáz forint nyereségből egy csizmát, vagy három négy 160 Legtömörebben Pethó'nek az ostrom után kelt levelében jelenik ez meg. — MNL OL P 1314 Nr. 36820. Gersei Pethő'László Batthyány Adámnak. Kiskomárom, 1651. szeptember 14. A levélből kiderül, hogy Pethő úgy érezte, Batthyány is rossz szemmel nézi, és szemmel tartja, akárcsak Turosék. 161 MNL OL P 1314 Nr. 36670. Gersei Pethő László Batthyány Ádámnak. Keszthely, 1648. október 2.
