Századok – 2016
2016 / 4. szám - MŰHELY - Tevely Arató György: Turos Miklós (1591-1656) Különleges karrier a dunántúli végekről. Egy kiskomáromi főtiszt és családja társadalmi mobilitása
TÚRÓS MIKLÓS (1591-1656) 993 köszönhetően a rosszabb anyagi helyzetű végvári katonaság is megkapaszkodhatott a lecsúszás és teljes deklasszálódás előtt. Az elemzett adatokból azonban az is kitűnik, hogy bármily sokat nyertek is egyes vállalkozásokon, mégsem mozgott sok pénz a rendszerben, a nyert összegeket vélhetően azonnal visszaforgatták a kereskedelembe, vagy földet béreltek, vettek rajta, mert az egyébként nyereséges vállalkozók állandóan hiteleket vettek föl. Rendi vagy egyéni sérelmek? Túrós Miklós és gersei Pethő László viszálykodása „Engemet nem kapitánynak, hanem csak kecskepásztornak tartanak, Nagyságod megbocsásson; Túrós uram azokat annyira elámétotta, hogy se böcsületem, se kapitánynak való hiándékom vagy harmadom meg nem adatik tőlök. ... Az Isten soha ne adta volna meggondolnom vagy csak el is kezdenem az komáromi kapitányságnak sollicitálását, mert ekkoráig minden emberséges emberektől böcsületem volt ...ha Nagyságod eleit nem veszi, aztot mind elvesztem miattok.”156 — így dohogott Pethő László kiskomáromi főkapitány 1649 elején, amikor Batthyány előtt mentegetőzött, hogy miért nem tájékoztathatja a parancsnoksága alá tartozó komáriak rabjairól (ugyanis eltitkolták előle zsákmányukat). A kiskomáromi katonaközösség — a „sereg” — Túrós emlékezete szerint157 Sárkány István főkapitány halála után, Bessenyey István évei alatt került abba a méltatlan helyzetbe, hogy főkapitánya megsarcolja jogos szerzeményét. Bessenyey és Pethő egyaránt harmadot követelt a kótyavetyéből és a mindenkori rabokból, az őket megillető legényrészen és ajándékon túl. Bár 1647-ben a körmendi hadiszék eltiltotta Bessenyeyt az előbbi kettőtől, igényüket nem vetették el,158 s a Haditanácshoz, illetve a nádorhoz fordultak jogorvoslatért. Túrós és Pethő viszonya is a kiskomáromi főkapitány juttatásai és haszonvételei körüli vitában csúcsosodott ki. Pethő — bár többnyire nem Komárt lakott — különös vehemenciával követelte magának az állítása szerint mindig is a főkapitánynak járó harmadot a portyák zsákmányából, illetve a rabtartásból és a marhahajtás hasznából is.159 A szegénylegények ezt indokolatlannak 156 Gersei Pethő László Batthyány Ádámnak. Keszthely, 1649. február 14. MNL OL P 1314 Nr. 36671. 157 Leveleiben legalábbis ezt hangsúlyozza, 1. pl. Kiskomárom, 1647. február 7. P 1314 110011. Ezt Szvitek R.: Kiskomárom i. m. 112. is megerősíti. 158 Varga J.: Szervitorok i. m. 109. A végvári kapitányokat a rabtartásból származó bevételből illető harmadrészre 1. Pálffy Géza: A rabkereskedelem és rabtartás gyakorlata és szokásai a XVI-XVII. századi török-magyar határ mentén (Az oszmán-magyar végvári szokásjog történetéhez). Fons 4. (1997:1) 26-28. 159 Szvitek R.: Kiskomárom i. m. 81., 112-113. Pethő úgy gondolta, hogy főkapitányi méltóságán esik csorba, ha ezek a járandóságai megszűnnek. Hogy mennyire nem (csak) egyéni, hanem rendi szembenállásról van szó, megmutatják saját sorai: „Nagyságod megbocsásson, de ne böcsülje fölül az hajdút az kapitánnál! Én Nagyságodnak, míg élek, maradok hű szolgája, az hajdú szolgálatja pedig kicsin ideig ugyan állandó.” — MNL OL P 1314 Nr. 36671. Gersei Pethő László Batthyány Ádámnak. Keszthely, 1649. október 28.
