Századok – 2016
2016 / 4. szám - MŰHELY - Tevely Arató György: Turos Miklós (1591-1656) Különleges karrier a dunántúli végekről. Egy kiskomáromi főtiszt és családja társadalmi mobilitása
TÚRÓS MIKLÓS (1591-1656) 991 A nyári hónapokban üzleteltek az alföldi gulyákkal, amelyeket Makóról, Hódmezővásárhelyről, Kecskemétről, Debrecenből, Ceglédről146 hajtottak föl a kereskedők. A Dél-Alföld felől elsősorban nyugatra, észak-nyugatra hajtották a marhát,147 a hosszú török háború után befagyott Baranya és Somogy megyei útvonalak helyett nagyobb kerülővel jutottak el Kanizsa környékéig. Buda alatt, sokszor Ráckevénél keltek át a Dunán, rendszerint „Nagyboldogasszony napja”, augusztus 15-e körül.148 Egy-két héttel később Batthyánynak már pontos árajánlatot kellett tennie a megrendelőknek, tehát az árut Komár alatt átvevő „polgároknak” és vitézeknek, akik Komártól gondoskodtak a marha további hajtásáról. A munka nagyobb részét vállaló alföldi tőzsérek már azelőtt megkapták pénzüket, hogy a fő megrendelő, az olasz vagy bécsi kereskedő megérkezett volna, és kifizette volna a marha végső nagykereskedelmi árát. A közvetítőknek — vagyis a Kanizsa környéki jobbágyságnak és vitézlő rendnek, de magának Batthyánynak is — ezek szerint megfelelő tartalékokkal kellett rendelkezniük, hogy az üzletből ily módon minden vállalkozó megkapja a maga részét, nyereségét. Komár várának vitézlő rendje és városának „polgársága”, valamint személyesen a tisztek közül Túrós vajda, később hadnagy s vicekapitány, Ropolyi lovaskatona, később hadnagy, Csabai György, Simon Pál és Borda György vajda élénk kapcsolatot tartott fönn a hódoltsági kereskedőkkel. A Batthyány-féle számadásokban föltűnő nevek, a Keresztes, Latos, Tót, Nagy, Baján, Kovács, Bölcskei és Szűcs család több képviselője közül a Keresztes, Nagy, Kovács és Szűcs nevű tőzsérekkel éveken át rendszeresen üzleteltek. Túrós hódoltsági „polgárok” és más emberei révén Batthyánytól függetlenül is tartotta a kapcsolatot a „mezőségiekkel”. Batthyány megbízásából ezért közvetíthetett a nagybirtok és a nagykereskedő között a tőzsérek megszervezésével. Már tavasszal, legkésőbb májusban tájékoztatta urát, érdemes-e a hódoltságból hozatni marhát, s ha elegendő mennyiségben várhatták, június végén, július elején követeik útján Komárban megállapodott az alföldi tőzsérekkel. így az alföldi marhának szeptember közepére már az olasz vagy német kereskedőnél kellett lennie. Túrósnak nem egyszer kellett szinte kétségbeesve, szemrehányóan sürgetnie Batthyányt, hogy végre üsse nyélbe az alkut a fölvásárlóval, mert késő lesz, mire odaér a marha.149 A marha sokszázas tételekben érkezett, a Kanizsával szemben lévő végházak területén a Rába menti kelet-nyugati kereskedelmi útvonalon hajtották kifelé, Alsó-Ausztrián át Eszak-Itáliába, vagy föl Bécsnek, esetleg az Őrségen át Légrád felé. Előtte azonban még Magyarország határán belül, általában Rábafüzes, Szentgotthárd, Csákány, Körmend környékén vagy Németújvár alatt eladták. Az eladási pontokon nem le146 Már a 16. század közepén is jelentős marhahajtó települések voltak. Szakály Ferenc: Makó a török hódoltság idején. Makó 1993. 210. Az első három rendszeresen előfordul Túrós leveleiben. A 16. század harmadik harmadában a rangsort a Csanád megyeiek vezették Makó és a környékbeli jelentős marhatartó települések közös szarvasmarhaállományának majdnem kétezres létszámával. Szakály F.: Makó i. m. 217. 147 Vö. Szakály F.: Makó i. m. 218., 220. 148 Ezt az időpontot említi Túrós 1648. augusztus 23-i, Batthyányhoz címzett levelében. MNL OL P 1314 Nr. 50400. 149 MNL OL P 1314 Nr. 50400. Túrós Miklós Batthyány Ádámnak. Komár, 1648. augusztus 23.
