Századok – 2016
2016 / 4. szám - MŰHELY - Tevely Arató György: Turos Miklós (1591-1656) Különleges karrier a dunántúli végekről. Egy kiskomáromi főtiszt és családja társadalmi mobilitása
984 TEVELY ARATÓ GYÖRGY szolgálatával. Nevezetesen arról van szó, hogy Túrós a püspök borát mérette illegálisan a kiskomáromi hajdú városban, amiért súlyosan megbüntették. A püspökkel való jó viszonya a sümegi ingatlanban nyerte el jutalmát, és utódaira is kiterjedt, hiszen Széchényi későbbi utódja, Sennyey István (1659—1683) megerősítette Túrós legkisebbik lányát, Zsuzsannát a ház birtokában.112 „Hideg pápista nevet nem érdemlettem” — Túrós Miklós felekezetváltása „Misemondani való gyertyája sincsen, szemérem ez kegyelmeteknek! Valamennyien hideg pápisták vagytok Komáromban. Ha én ezt tudtam volna, innend is régen küldtem volna gyertyát én az komári oltárra.”— így korholta fővajdáját, Túrós Miklóst Bessenyey István kiskomáromi főkapitány Pozsonyból, 1647. január 26-án írt levelében.113 Fölrója neki azt is, hogy távollétében még a főkapitányi jövedelmekből sem adnak ennivalóra a katolikus papnak. Túrós rendkívül indulatos válaszában114 115 figyelmezteti kapitányát, hogy ne bántsa hitében, mert leteszi szolgálatát. „... míg Svastics István be nem jött kapitánságra, addig ebéd s vacsora nálam volt, s mindenkor — hála Istennek — három tál étkem s egy pecsenye vagyon asztalomon, olykor több is, kit penig tudnak vitézek, magam azt soha meg nem ettem, hanem pátert ebéden s vacsorán mindenkor hozzája ültettem, és így talánd hideg pápista nevet nem érdemlettem volna.” Az 55. életévén túl járó katonatiszt soraiban nem is annyira a régi — „Svastics előtti” — idők nosztalgikus fölemlegetése ragadta meg figyelmemet, hanem a felekezetiségre való utalás. Kiskomárom a dunántúli reformáció egyik legszilárdabb oszlopa volt.116 Presbitériuma a magyar reformáció legnagyobb alakjai közt számon tartott Kanizsai Pálfi János püspöki tevékenysége nyomán jött létre 1634-ben, az első végvári presbitériumok között. Pathai István által megkezdett, majd Kanizsai által folytatott, egyedülálló anyakönyve méltatlanul elfeledett forrása a 17. századi végvidék társadalomtörténetének.116 Mi sem jellemzi jobban a katonaközösség öntudatos kálvinizmusát annál a ténynél, miszerint a vár a mezővárosétól külön lelkészt tartott.117 1636—37-ig, ákosházi Sárkány István főkapi112 1683. május 14. PFL Guary lt. Időrendi iratok Nr. 431. 113 MNL OL P 1314 Nr. 6561. Bessenyey István Túrós Miklósnak. Pozsony, 1647. január 26. 114 MNL OL P 1314 Nr. 110011. Túrós Miklós Bessenyey Istvánnak. Kiskomárom, 1647. február 7. 115 Legteljesebben Szvitek R.: Kiskomárom i. m. 153-172. A végvári katonaközösségek felekezeti „politikájának” elméletéről 1. Öze Sándor: A határ és a határtalan. Identitáselemek vizsgálata a 16. századi magyar ütközőzóna népességénél. Bp. 2006. 116 Vö. Szvitek Róbert József: Egyházi élet a kiskomári várban a 17. században. In: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (2007) 33-47. 117 A várra, katonavárosra és jobbágyközségre tagolódó, ún. prezidiális mezővárosok — más néven végvárvárosok, nem tévesztendők össze az erődvárosokkal — fél évszázada Rúzsás Lajos által (A dunántúli védelmi vonal és a paraszt-polgári fejlődés a XVI-XVII. században. Bp., 1968.) fölvetett fogalmát Végh Ferenc újította fel Keszthely, majd Zalaegerszeg esettanulmányi vizsgálatával. Vö. Végh F.: Keszthely i. m. 117-120., Végh F.: Egerszeg i. m. 28-47. Kiskomárom esetében a modell árnyalható: Szvitek R.: Kiskomárom i. m. 17.
