Századok – 2016
2016 / 4. szám - MŰHELY - Tevely Arató György: Turos Miklós (1591-1656) Különleges karrier a dunántúli végekről. Egy kiskomáromi főtiszt és családja társadalmi mobilitása
TUROS MIKLÓS (1591-1656) 985 tány és tóti Lengyel Farkas vicekapitány haláláig a protestantizmus szinte akadálytalanul építkezett a vár falai között. A következő' két fó'kapitány, Bessenyey István és gersei Pethó' László azonban élesen szemben állt a reformáció mindkét nagy felekezetével, s igyekezett a katolikus vallást visszahozni az eró'sségbe. Kanizsai püspök és mindenkori utóda innentől csak a nehezen fegyelmezhető — igaz, református hite mellett nagyobbrészt végig kitartó — tisztikarra és legénységre támaszkodhatott, ami érzékelhető visszaesést jelentett a kiskomáromi református egyház életében.118 Az 1634. augusztus 26-án fölállított végvári presbitérium tagjai közé bekerült Túrós Miklós vajda is. Hat évvel később, 1640. március 14-én a következő választáson ismét beválasztották a testületbe, a harmadik, 1645-ben fölálló presbitériumban azonban már nem találjuk nevét.119 Az anyakönyv adatait is érdemes megnézni: 1634. május 28-án keresztelte meg Kanizsai Pálfi János Túrós Zsuzsannát, Miklós leányát. 1636. november 30-án Túrós vajda neve az első az úrvacsorát veiteké között. A következő, felekezetére utaló említése már temetésére vonatkozik: az 1656. március 31-i bejegyzésbe beleírták, hogy „pápista”.120 Mindezt összevetve Bessenyey főkapitánnyal történt idézett levélváltásának, illetve Széchényi György püspökkel való kapcsolatának ismertetett adataival úgy gondolom, hogy Túrós Miklós — egyelőre közelebbről meghatározhatatlan időpontban — az 1640-es évek közepén megtért a katolikus egyházba, és kivonulva a végvárváros református egyházi életéből, nagyobb szerencsét kínáló szintre: a frissen katolikussá lett Nádasdy és a veszprémi püspök familiárisi rendszerének külső köreibe lépett. Az 1640 és 1647 közötti évekből levelezésében és családi iratai között nem találunk idevágó forrást. Bessenyey gúnyolódása azonban — „hideg pápisták” — két dolgot is sejtet: egyfelől a friss (és a tömény református közegben talán nem különösebben lángoló lelkületű), másfelől a csoportos felekezetváltásra utalhat.121 A kutatás jelenlegi állásánál még nem határolhatom be ennél pontosabban Túrós felekezetváltásának okait, erre Nádasdyval és Széchényivel való viszonyának további vizsgálata adhatna fogódzót. Az azonban bizonyos, hogy a 118 Szvitek R.: Kiskomárom i. m. 161. 119 Szvitek R.: Kiskomárom i. m. 166-167. 120 DREL, kiskomáromi akv. L. n. 121 Pethó'nek, akinek köztudomásúlag sok konfliktusa volt a református sereggel, egy kétértelmű mondata kissé bonyolítja az összképet. 1651-ben, amikor megpróbált közvetíteni görösgáli Battyányi László és Túrós Zsuzsa házassági válságában, így jelentett a generálisnak: „Én az prédikátörj okkal külföldi prédikátorokat is hívattam, az itt való pápista papot is közükben küldöttem, sok emberséges emberekkel együtt, eleget törődtenek rajta, de semmi jóra nem vihették, eró's esküvéssel megmondván, hogy őhozzá bizony nem veszi (ti. Battyányi az elszökött menyecskét).” — Gersei Pethó' László Batthyány Adámnak, Kiskomárom, 1651. április 20. MNL OL P 1314 Nr. 36793. Nem világos, hogy a nyelvtani birtokos kikre utal a „prédikátorjokat” szóban. Vonatkozó egyház(jog)történeti föltárások híján elképzelhetőnek tartom, hogy a végház erkölcsi vagy egyházi vonatkozású ügyeiben a sereg határozott református identitásából következően, intézményes jelleggel is a református lelkész volt illetékes, adott esetben akár katolikus felek között is, ha a sereghez tartoztak. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy Pethó' a homályos fogalmazásmóddal — tkp. csúsztatva — akarta kinyilvánítani, hogy a vele ellenséges, reformátusságára adó sereg képében őellene föllépő Túróst — felekezetváltása dacára is — csak afféle „hideg pápistának” tekinti.
