Századok – 2015

2015 / 2. szám - Pálosfalvi Tamás: Tettes vagy áldozat? Hunyadi László halála

432 PÁLOSFALVI TAMÁS alárendelte magát mindenre elszánt nagybátyja akaratának. Ez egyben azt is megmagyarázná, hogy Kapisztrán, amint arról már szó esett, miért nem az idő­sebb Hunyadi testvért tekintette apja katonai-politikai örökösének. Szilágyi be­folyása és engesztelhetetlensége éppen azt a célt veszélyeztette volna, amelyet a kereszteshadjárat eszméje szolgált.307 Mielőtt továbbmennénk, foglaljuk össze röviden, mit sikerült kideríteni idáig. Fennmaradt több olyan forrás, amelyek a Hunyadi-párt összeesküvéséről adnak hírt, és ezek információit számos ponton más kortárs értesülések is meg­erősítik. Az állítólag a Cillei-gyilkosság miatt letartóztatott „Hunyadi-hívek” közül egyről (Vitéz János) biztosan tudjuk, hogy más okból került fogságba, egy másikról (Eustach Frodnacher) pedig alappal gondoljuk, hogy semmi kapcsola­ta nem volt korábban a Hunyadiakkal. Ez eleve kizárja, hogy a király (és bárói) eljárását kizárólag a bosszú vágyával magyarázzuk. Ráadásul V Lászlót éppen a kritikus időben több olyan ügy (Frigyes ausztriai ambíciói, Cillei-örökség) foglalkoztatta, amelyek nem indokolták újabb „frontok” nyitását. Az ügyben továbbá érintett volt két pénzügyi szakember (Modrar Pál és Georg Henckel), akiknek 1457 előtt biztosan közük volt a királyi jövedelmek kezeléséhez. A Hu­nyadiak jelentős vagyont őriztek Temesváron, és ennek a vagyonnak a meg­szerzésére Hunyadi László kivégzése után azonnal kísérletet tett az új főkapi­tány, Újlaki Miklós. Mindeme információk önmagukban is indokolják, hogy az eddig uralkodó álláspontot („a Garai-Cillei liga hívei a nádor vezetésével, a fél­revezetett, akaratgyenge király asszisztenciája mellet, jó előre kifundált bosszút állnak a mit sem sejtő Hunyadi fiúkon”) elvessük, és más irányban keressük a megoldást. Mi történhetett hát 1457 februárjában és márciusában? Nézzünk egy le­hetséges rekonstrukciót, amely természetesen nem lép fel a véglegesség igényé­vel, de semmivel nem valószínűtlenebb, mint a legalább másfél évszázada ural­kodó értelmezési kísérlet. Hunyadi László január végén az oszmánok elleni ké­szülődés ürügyén visszatért Nándorfehérvárra, amiben nyilván szerepet ját­szott Brankovics György szerb despota időközben bekövetkezett halála is. Tájé­koztatta nagybátyját a király által megfogalmazott követelésekről, majd Szil­ágyi nyomására úgy döntött, hogy megpróbálja V Lászlót, valamint utóbbi leg­közelebbi élő rokonát, Garai László nádort,308 félreállítani, és magát (?) királlyá koronáztatni. Ehhez a katonai ereje megvolt, de nyilván szerette volna a lehető legszélesebb politikai támogatást biztosítani hozzá. E célból használta föl a Cillei-gyilkosságot. Azokat, akik tettleg is résztvettek a merényletben, nem le­hetett nehéz meggyőzni arról, hogy csak a Hunyadiak tudják biztosítani bün­tetlenségüket. Ebből a szempontból különösen érdekes, hogy, mint már szó esett róla, az idősebb Hunyadi fiú nem sokkal a márciusi tragikus események előtt biztosan találkozott az egyik későbbi letartóztatottal, Rozgonyi Sebes­tyénnel Esztergomban. Hunyadi László ugyanakkor, mint Újlaki (és esetleg 307 A hadjárat folytatásának tervére és ebben főképpen a pápai legátus szerepére 1. Fraknói V: Carvajal János i. m. 37-44. 308 Hogy őt is félre akarták állítani, kizárólag az 1457. március 21-i oklevélből tudjuk: „cuius (se. Garaié) non minus quam nostre necis causa in promptu agebatur”.

Next

/
Thumbnails
Contents