Századok – 2015
2015 / 4. szám - MŰHELY - Gyöngyössy Márton: Szapolyai János pénzverése (1527-1540)
1535. július 28-án Jungh Albert és neje nagybányai házukat és egyéb itteni ingóságaikat Vilmos és Lajos bajor hercegeknek adták el. János király ekkor már komoly tárgyalásokat folytatott Vilmos herceggel arról, hogy az német bányászati szakembereket küld a magyar uralkodónak. A herceg erre Georg Weinmeistert Erdélybe küldte, a neki szóló 1536-os levélből az is kiderül, hogy arra utasították: ha talál jó ezüstöt, jó minőségű dénárokat kell készítenie.39 Nagyenyed [Egidiopolis (lat.), Straßburg am Mieresch (ném.), Aiud (rom.)] Működési ideje: 1527(?) Feltételezések szerint Nagyenyeden Szapolyai János uralma alatt pénzverde működött. Állítólag ez lett volna Fráter György pénzverdéje. A nagyenyedi verdének tulajdonított dénárok és obolusok verdejegye: „E”40 Nagyszeben [Cibinum (lat.), Hermannstadt (ném.), Sibiu (rom.)] Működési ideje: 1527 Szapolyai János uralmának kezdetén rövid ideig Nagyszebenben is vertek dénárokat és aranyforintokat, de a király a nagyszebeniek hűtlensége miatt erdélyi pénzverdéjét még 1527-ben áthelyezte Kolozsvárra, 1540-ben viszont újraindult a szebeni aranypénzverés.41 970 GYÖNGYÖSSY MÁRTON Pénzforgalom A Mohács utáni első évtizedekben a magyar pénzforgalomban igazán jelentős változásokat még nem tapasztalhatunk. Az ország területének túlnyomó részén a magyar kibocsátású pénzek fölényével, helyenként szinte kizárólagosságával kell számolnunk. Pontosan fogalmazva: a hétköznapi pénzforgalom hordozójának továbbra is a magyar dénár tűnik. Ahogy haladunk az ország szélei felé, ez a pénzforgalmi egység egyre töredezettebbé válik, és időben előre haladva, az egész országban megfigyelhető jelenség a külföldi pénzek előretörése. Elsősorban délnémet, illetve osztrák garas-, krajcár- és pfennigveretek bukkannak fel mind nagyobb számban, de ekkoriban már a cseh aprópénzek is kimutatható arányban részesei a magyar pénzforgalomnak. Megjelennek az első lengyel garasveretek is, bár számarányuk még csekélynek mondható. Az elszórtan jelentkező aquileiai dénárok és török oszporák inkább csak színesítik a leletek-39 uo. 42. 40 A feltételezett nagyenyedi pénzveréshez: Huszár L.\ János király i. m. 42. 41 A nagyszebeni pénzverés általában: Gustav Seiwert: Beiträge zu einer Geschichte der Hermannstädter Münzkammer. Archiv des Vereins für Siebenbürgische Landeskunde 6. (1863-1865) 153-200., 299-327., Artur Pohl: Die Münzkammer Siebenbürgens 1325-1526. Südostdeutsches Archiv 13. (1970) 24-43. A pénzverde Mohács utáni történetéhez: Huszár L.: János király i. m. 41., Lengyel A.: „Új’ magyar király i. m., Gyöngyössy M.: Különös Szapolyai-aranyforint i. m., Uő: Vita i. m., Soós F: A magyar fémpénzek i. m. 54. Valójában tehát nem I. Ferdinánd (Flóra A.: Kolozsvár i. m. 31.), hanem - Fráter György javaslatára - Szapolyai János indította újra a nagyszebeni aranypénzverést; Szapolyai halála után Ferdinánd király kivette a felügyeletet a nagyhatalmú Fráter György kezéből: Oborni Teréz: Erdély pénzügyei i. m. 63.
