Századok – 2015

2015 / 4. szám - MŰHELY - Gyöngyössy Márton: Szapolyai János pénzverése (1527-1540)

SZAPOLYAI JÁNOS PÉNZVERÉSE (1527-1540)

969

Nagybánya [Rivulus Dominarum (lat.), Frauenbach / Neustadt (ném.), Asszonypataka (magy.), Baia Mare (rom.)\

Működési ideje: 1527-1540

Szapolyai János Mohács után rögtön birtokba vette Nagybányát, és eleinte egyaránt veretett arany- és ezüstpénzeket. A nagybányai aranyforint-változatok száma jelentős kibocsátásra utal.33 A pénzverést Dobó Ferenc irányította, működése végeztével azonban — Szerémi György szerint — nem a legbecsületesebben járt el.34 35 Más adatok szerint Nagybányán olasz pénzverőmester, illetve kamarás működik: Iacobus Italus, aki számadásait 1531. március 16. előtt készítette el. 1532 októberében ismét ő a kamarás, társa pedig Cementarius János volt. 1534 júliusában itteni javait lefoglalták.36 A Gritti által megbízott olaszok és a helyiek közötti konfliktus megelőlegezése volt, hogy mikor 1531-ben Andreas Patavinus Nagybányára érkezett, fegyverrel fogadták. Akkor Nádasdy segítségét kérte.36

Gritti halála után 1535. március 13-án a posnani konzul és kereskedő, Friedrich Schmalz arról tájékoztatta nürnbergi üzletfelét, hogy János király öt esztendőre neki adta Nagybányát és az erdélyi kamarát (dy goldtkamer yn gancz sybenburgen), sőt erdélyi kamaraispánként {kamergraff yn Sybenburgen) írja alá Nagybányán kelt levelét.3' Schmalz neve az 1535-ös nagybányai és felsőbányái bányarendtartásban is szerepel, obrister Bergghaubtman volt.38

33 A nagybányai pénzverde története általában: Révai Károly. Nagybánya történetéből. Erdélyi Múzeum 6. (1911) 325-330., loan Sabáu: Despre monetária din Baia Mare in secolele XV-XVII. Anuarul Marmatia 3. (1977) 55-70., Balogh Béla - Oszóczki Kálmán: Bányászat és pénzverés a Gutin alatt. Nagybánya és környékének bányászata, ércfeldolgozása és pénzverése 1700 előtt. (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből XII.) Miskolc-Rudabánya, 2001. A pénzverde Mohács utáni történetéhez: Gustav Gündisch: Geschichte der Münzstätte Nagybánya in habsburgischer Zeit (1530-1828). Numismatische Zeitschrift 25. (1932) 68-69., Huszár L.\ János király i. m. 42.

34 „Bányán Gritti kormányzó úr megbízásából az aranyforintok verője, s ebben intéző Dobó Ferenc volt Ung megyéből. Ez a Ferenc már előbb tanácsot tartott önmagával. Tüstént megtöltött két huszársüveget, nagyon szorosan összevarrta, s ott Bánya mellett az erdőben két helyen elrejtette. Amint meghallotta, hogy ura a kormányzó elment a világból az Atyához, mindjárt felfogadott kétszáz huszár lovast, s az egész nagy kincset, fényes színaranyból kivert forintban az egészet elvitte házába, Ruszkára; és abból a kincsből fő nagyságos lett. Az aranypénz összege százezer tizenhatot tesz. Ezt a Dobó Ferenc által gonoszul magánál őrzött pénzt nagyon óhajtotta a király, mert a királyi felséget illette meg. Hogyha a király nem halt volna meg, mindenképpen kicsikarta volna Dobó Ferenctől, s azonfelül megfenyítette volna. De János király nem érte meg Péter napját. Majd Dobó Ferenc nekünk egyenként megmondta, hogy kiment az erdőbe, ahol elrejtette az aranyakat két süvegben, s egyet, mondta, megtaláltam, s a másikhoz sohasem tudtam rátalálni az ösvényre; az egyiket tele, épen vittem el, ahogy odaállítottam.” - Szerémi Gy.: Magyarország i. m. 300-301.

35 Draskóczy /.: Az erdélyi i. m. 30. (15. jegyzet)

36 Draskóczy I.: Az erdélyi i. m. 35. Nádasdy Tamás 1531-ben adta bérbe a nagybányai kamarát és a máramarosi sóbányákat Andreas Patavinus-nak és Andreas de Turris-nak, akik a bér első részletét, 10 ezer forint értékben, részben készpénzben, részben ékszerekben, januárban ki is fizették. A Nagybányán vert pénzeket azonban senki sem akarta elfogadni: Horváth T. A. : Adatok i. m. 61-63.

37 Draskóczy L: Az erdélyi i. m. 41., Soós F: A magyar fémpénzek i. m. 55. Schmalz 1530-ban vagy 1531-ben bukkant fel Magyarországon, János király nagy becsben tartotta őt: Draskóczy /.: Az erdélyi i. m. 41. (61. jegyzet)

38 Draskóczy I.: Az erdélyi i. m. 41. Schmalz és emberei technikai újítása révén föllendült a nagybányai bányászat: uo. 42. Az 1552-es jelentésből tudjuk, hogy Offenbányán Schmalz új aknát vágatott és itt két kohóval rendelkezett: uo. 42. (62. jegyzet)