Századok – 2015
2015 / 4. szám - MŰHELY - Gyöngyössy Márton: Szapolyai János pénzverése (1527-1540)
968 GYÖNGYÖSSY MÁRTON János király kolozsvári verdéje elsősorban aranyforintokat bocsátott ki, de időről időre aprópénzeket is vertek. A kolozsvári nemesfém-finomító műhely nagyobb arányú működésével csak 1530-at követően számolhatunk. Debreczeni László aranyfinomító mester ugyanis arról számol be, hogy 1530-ban „Kolozsvár polgárai ... építettek arany finomító házat és kemencéket az én eszem, utánajárásom és szorgalmam után, és megszerezték a hozzávaló szerszámokat”. A kolozsvári aranyfinomító számadása 1532-ből ismeretes, amely tartalmazza a beváltott és finomított arany mennyiségét, valamint az ebből keletkező tiszta haszon összegét (1.553 forint 1 % dénár).29 Abból a tényből, hogy Dobó Ferencet 1534. szeptember végén camerarius Transylvaniae-nek címzik, arra kell következtetnünk, hogy a nagybányai mellett a kolozsvári verdét is irányította.30 A magyar királlyal folytatott tárgyalások eredményeként Vilmos bajor herceg Erdélybe küldte Georg Weinmeistert, azzal a megbízatással, hogyha talál jó ezüstöt, olyan dénárt kell készítenie, amelyből egy darab öt fekete fillérrel egyenértékű. Weinmeister a numizmatikai emlékanyag tanúsága szerint megbízatást sikeresen teljesítette.31 Körmöcbánya [Cremnicia (lat.), Kremnitz (ném.), Kremnica (szlovák}] Működési ideje: 1527, 1529-1532 Szapolyai János uralmának kezdetén, több éven keresztül is veretett Körmöcön arany- és ezüstpénzeket. A kamaraispánjaként feltűnő tehetséges éremvéső, ám kalandor hajlamú körmöd városi bíró, Hans Krug a kamara adminisztrációjának tényleges átvétele érdekében leváltotta Mária királyné alkamaraispánját. Az itteni pénzverés azonban Tornallyai Jakab kincstartó, és megbízottja, György diák felügyelete alá került. A pénzverde 1532 végéig állt Szapolyai szolgálatában (bár ismeretes olyan körmöd jegyű pénze is János királynak, amelyen az 1533-as évszám szerepel).32 29 Debreczeni László aranyfinomító mestert idézi: Huszár Lajos - Pap Ferenc - Winkler Judit-. Erdélyi éremművesség a 16-18. században. [Kolozsvár, 1996.] 40. A kolozsvári aranyfinomító számadása (Ratio perceptionis auri ad cameram Coloswariensem die 12. Augusti anno 1532): Paulinyi O.: Magyarország aranytermelése i. m. 82. (1. jegyzet), 84., Uő: A magyar aranymonopólium i. m. 500. (19. jegyzet) 30 Draskóczy /.: Az erdélyi i. m. 38. 31 Huszár L.: János király i. m. 46., Draskóczy I.: Az erdélyi i. m. 42. 32 A körmöcbányai pénzverde története általában: Krizskó Pál: A körmöczi régi kamara és grófjai. (Értekezések a történelmi tudományok köréből VIII. 10.) Bp. 1880., Michal Matunák: Z dejín slobodného a hlavného banského mesta Kremnice. Kremnica, 1928., Stefan Kazimir - Jozef Hlinka: Kremnická mincovna. Kremnica, 1978. A pénzverde Mohács utáni történetéhez: Huszár L.: János király i. m. 41-42., 44., Huszár L.: Kiadatlan i. m. 121-122., Barta G.: Konszolidációs kísérlet i. m. 664-665., Gyöngyössy M.: Königin Maria i. m. 164-166., Ujszászi R.: Szapolyai János i. m. János király tiszteletben tartotta Mária királyné jövedelmeit Körmöcbányához intézett oklevele szerint: Krizskó P: A körmöczi i. m. 53. (2. jegyzet). Később azonban mégis igényt tartott a hasznokra, mint koronajövedelmekre: uo. 54. (1. jegyzet). Szapolyai ugyan 1528 tavaszán kiszorult az országból, mégis ismeretes olyan 1528-as évszámú dénárja, amely verdejegye (K-T) alapján Körmöcbányán vagy az onnan máshová helyezett verdében készülhetett: Ujszászi R.: Szapolyai János i. m.
