Századok – 2015

2015 / 4. szám - MŰHELY - Gyöngyössy Márton: Szapolyai János pénzverése (1527-1540)

960

GYÖNGYÖSSY MÁRTON

velencei Andreas de Turris-ra bízta a pénzverést és a sókamarákat.2 Gritti halála után a posnani konzul és kereskedő, Friedrich Schmalz öt esztendőre szerezte meg János királytól Nagybányát és az erdélyi kamarát. IV Vilmos bajor herceg (1508-1550) is érdeklődött az erdélyi nemesfémbányászat iránt, szakembereket is ígért a magyar uralkodónak. A herceg az Erdélybe küldött Georg Weinmeistert 1536-ban arra utasította: ha talál jó ezüstöt, olyan dénárt kell készítenie, amelyből egy darab öt fekete Fillérrel egyenértékű.3

Gritti halála után a kincstartói tisztségben annak olaszul kitűnően beszélő hívét, Dóczi Jánost (akit Grittivel együtt gyilkoltak meg) a tehetséges szervező és államférfiúi képességekkel rendelkező Fráter György követte, aki egyes verdejegyek (G, F-G betűk, valamint címere) tanúsága szerint ki is terjesztette befolyását a pénzverésre.4

Bár a hivatalos kibocsátású érmék minősége jónak mondható, az egyre elharapódzó hamisítások miatt a pénzverés kérdése a korabeli országgyűléseken rendre napirendre került. Már János király 1527. évi budai országgyűlésén kimondták például, hogy a király által veretett pénzt mindenki köteles — halálbüntetés terhe alatt — elfogadni, a szintén ott tartott 1530. évi diétán pedig, hogy a pénzverés joga kizárólag a királyt illeti meg, az általa kibocsátott pénzeket törvényes fizetőeszközként kell használni. Egyúttal minden vármegyében különleges bíróságok felállítását határozták el a hamispénzverők elleni eljárás lefolytatására.5

2 Barta GKonszolidációs kísérlet i. m. 664-665., Szakály Ferenc-. Vesztőhely az út jiorában. Gritti Magyarországon 1529-1534. (Labirintus) [Bp. 1986.] 53-54., 99., Sinkovics István: Útkeresés Mohács után. Az ország három részre szakadása (1526-1540). In: Magyarország története. 1526- 1686. (Magyarország története tíz kötetben III.) Főszerk. Pach Zsigmond Pál. Bp. 1987.2 198-199., 204-205., Soós Ferenc: Magyarország kincstartói. 1340-1540. Budapest 1999. 68-70., Soós Ferenc: A magyar fémpénzek feliratai és címerei. Budapest 2014.2 54-55. Az eseményekről, Gritti bányászati tevékenységéről részletesen beszámol a kortárs és szemtanú Szerémi György: Az Isten segítségével találtam nektek aranyhegyet Erdélyben; ezt kell nekem művelnem a ti költségtekkel, melyet nekem át kell adnotok. És halálom után nektek fogom hagyni. Igazat jövendölt, mert abból az aranybányából most is jó aranyat termelnek. Előbb János király kezdett ott ásatni, azután a kormányzó úr; de az Isten őrá bízta, hogy magának megtalálja. Mert egy öreg polgár volt ott — mint atyját tartotta — aki Erdélyben lakik Kolozsvár városában. - Szerémi György: Magyarország romlásáról. Erdélyi László fordítását átdolgozta Juhász László. (Olcsó Könyvtár) Bp. [1979.] 282. Nádasdy Tamás szerepéhez: Draskóczy István: Az erdélyi sókamarák ispánjai 1529-1535. (Az erdélyi sóbányák sorsa a Szapolyai korszakban). Levéltári Közlemények 75. (2004) 30. Andreas Patavinus és Andreas Turris: Horváth Tibor Antal: Adatok a XVI. századi magyar pénztörténethez. Numizmatikai Közlöny 50-51. (1951- 1952) 61., Draskóczy Az erdélyi i. m. 34.

3 Draskóczy I.: Az erdélyi i. m. 41-42., Soós F: A magyar fémpénzek i. m. 55. Schmalz Frigyes és emberei technikai újításaikkal valóban hozzájárultak a nagybányai és az erdélyi bányászat fellendítéséhez: Draskóczy /.: Az erdélyi i. m. 41-42.

4 Szakály F: Vesztőhely i. m. 27-32., 90-96., Barta Gábor: Vajon kié az ország? (Labirintus) Bp. 1988. 12-13., Soós F: Magyarország kincstartói i. m. 71-73., Uő: A magyar fémpénzek i. m. 55.

5 Gálócsy Zoltán: XVI. századi magyar pénzek hamisítványai. Numizmatikai Közlöny 4. (1905) 92., Huszár Lajos: Megjegyzések János király pénzverési rendeletéhez. Numizmatikai Közlöny 38-39 (1939-1940) 42., Uő: János király denárai. Numizmatikai Közlöny 50-51 (1951-1952) 38-39., Uő: A budai pénzverés története a középkorban. (Budapest Várostörténeti Monográfiái XX.) Bp. 1958. 118-119., Sinkovics Útkeresés i. m. 170-171. Az 1527-es országgyűlés rendelkezése: Monumenta Comitialia Regni Hungáriáé. Magyar Országgyűlési Emlékek. I. 1526-1536. Szerk: Fraknói Vilmos. (Monumenta Hungáriáé Historica. Magyar Történelmi Emlékek. Harmadik Osztály. Magyar Ország-