Századok – 2015

2015 / 4. szám - MŰHELY - Gyöngyössy Márton: Szapolyai János pénzverése (1527-1540)

SZAPOLYAI JÁNOS PÉNZVERÉSE (1527-1540) 961 A következő, 1530 végén vagy 1531 elején tartott budai országgyűlés vég­zésében tételesen felsorolták, mely pénzeket kell adásvételnél törvényes fizető­­eszköznek tekinteni: Mátyás, II. Ulászló és II. Lajos összes vereteit, valamint János király 1526-os és 1527-es pénzeit, illetve azokat, amelyeket akkoriban vertek Budán, továbbá Ferdinánd körmöci érméit említik.6 Szapolyai eleinte az ország legtöbb verdéjében veretett pénzt, de a hadi események hatására uralmi területe fokozatosan visszaszorult, az 1530-as évek elején elvesztette a vele egyébként is ellenséges Körmöcbányát, majd végül már csak Erdélyben tudott pénzt kibocsátani: a szebeni verdét a hozzá hű Kolozs­várra helyeztette át. A kialakult helyzetet jól jellemzi, hogy 1533-1537 között egyáltalán nem veretett aprópénzeket.7 Szapolyai János pénzeinek minőségét ellenfele részéről számos — vélhető­leg — megalapozatlan bírálat érte, sőt a Habsburg király saját uralmi területén tiltotta is az általa csak vajdának titulált Szapolyai pénzeinek használatát.8 Ugyanakkor János király pénzeinek jó minőségére utal, hogy 1531. évi pénzve­­rési rendeletében száz márka ezüstből tíz latos (625%e) finomságú dénárok ve­rését rendelte el.9 A magyar pénzek hitelét azonban a kettős királyi pénzverés mellett bel- és külföldön egyaránt jobban rontották az egyre nagyobb mennyi­ségben forgó magyar hamispénzek. Ferdinánd az alsó-ausztriai rendek kérésére határozottan kényszerült fellépni: 1533-ban kitiltotta a magyar pénzeket az alsó-ausztriai pénzforgalomból.10 Ténykérdés, hogy János pénzei iránt országon belül is megrendült a biza­lom, olyannyira, hogy már saját hívei sem akarták az érméit elfogadni. Állítólag gyűlési Emlékek.) Bp. 1874. (a továbbiakban: MOE I) 123. Az 1530-as országgyűlés rendelkezései: MOE I, 255-256. 6 Huszár L.: A budai pénzverés i. m. 118-119., Sinkovics /.: Útkeresés i. m. 198-199. János ki­rály ennek az „ismeretlen” országgyűlésnek a határozatait nyílt parancsban hirdette ki Budán, Bá­lint vértanú napján (1531. febr. 14.) kelt oklevelében: Kubínyi Ferenc-. János király budai országgyű­lése az 1530-ik év végén. Századok 10. (1876) 581-583., Huszár L.\ Megjegyzések i. m. 42., Uő: János király i. m. 44. 7 Huszár L.: Megjegyzések i. m. 43., Uő: János király i. m. 44 -46., Uő: A budai pénzverés i. m. 119-120., Barta G.: Konszolidációs kísérlet i. m. 664-665., Huszár Lajos: Az Erdélyi Fejedelemség pénzverése. Sajtó alá rendezte: Rádóczy Gyula. Bp. [1995.] 10., Márton Gyöngyössy: Königin Maria und die Kremnitzer Münzprägung. In: Maria von Ungarn (1505-1558). Eine Renaissancefurstin. (Geschichte in der Epoche Karls V Band 8.) Hrsg. Martina Fuchs - Orsolya Réthelyi. Münster 2007. 164-165., Flóra Ágnes: Kolozsvár és a központi hatalom kapcsolata a Mohács utáni évtizedekben. Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv 8. (2013) 26. 8 Áldássy Antal: I. Ferdinánd 1529-iki pénzrendelete. Numizmatikai Közlöny 3. (1904) 1-4., Huszár L.: Megjegyzések i. m. 39-44., Uő: János király i. m. 43., Gyöngyössy M.: A királyi Magyaror­szág i. m. 12. Azt, hogy a Ferdinánd-párti pénzveréssel sem volt minden rendben, mutatja a követke­ző eset: Ferdinánd már 1526-ban arról panaszkodott, hogy a Pozsonyban vert magyar királyi dénáro­kat könnyebb pénzlábbal verik (márkánként 480 darabot). Ráadásul ezeknek a könnyű dénároknak a verése — Mária özvegy királyné felügyelete alatt — a következő években is folytatódott, egészen addig, amíg 1530-ban Ferdinánd vizsgálatot nem indított, és végül Haller Ruprecht kamaraispánt el nem mozdította hivatalából: Jeszenszky G.: II. Lajos i. m. 135-136. 9 Istványi Géza: János király levele a pénzverésről. Numizmatikai Közlöny 38-39. (1939-1940) 41^2., Huszár L.: Megjegyzések i. m. 42., Uő: János király i. m. 44., Uő: A budai pénzverés i. m. 119. 10 Kemény Lajos: A kassai pénzverőház. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 9. (1902) 250-251., Harkó Gy.: A pénz története i. m. 32-33., Búza János: Inflációs tendenciák a kora újkori Közép-Európában. Pénzügyi Szemle 49. (2004) 1084.

Next

/
Thumbnails
Contents