Századok – 2015
2015 / 4. szám - MŰHELY - Gyöngyössy Márton: Szapolyai János pénzverése (1527-1540)
MŰHELY Gyöngyössy Márton SZAPOLYAI JÁNOS PÉNZVERÉSE (1527-1540) A mohácsi csatavesztést követően az országban kialakult kettős hatalomgyakorlás hatása a pénzverésben is kimutatható. A nemzeti királynak tekintett Szapolyai János (1526-1540) éppúgy veretett pénzeket, mint a Habsburg-házból származó I. Ferdinánd (1526-1564). Az 1550-es évek elejéig szinte változtatások nélkül maradt fenn a késő középkori magyar pénzrendszer. A pénzek éremképe, sőt egyes csökkentésektől eltekintve tulajdonképpen a finomsága is az 1467/1470-es állapotoknak felelt meg, az akkor kialakult pénzverési hagyományok folytatásaként. Az aranyforintok Madonnás-Szent Lászlós, az ezüstpénzek címeres-Madonnás éremképe egyfajta változatlanságot testesített meg a magyar pénzverésben és Magyarország pénzgazdálkodásában, külsőleg elfedve az egyre növekvő osztrák befolyást.1 A pénzügyigazgatás vezetője a tapasztalt Tornallyai Jakab helyett a kalandor Lodovico Gritti lett, aki igyekezett befolyása alá vonni a királyi jövedelmeket. Am neki sem sikerült megakadályoznia, hogy Szapolyai az alsó-magyarországi bányászat bérletében a Fuggereket megerősítse. Ellenben — Szerémi György szerint — neki köszönhetően fellendült az erdélyi aranybányászat. 1530 januárjától a pénzügyek és a pénzverés tényleges irányítója Nádasdy Tamás volt. Gritti 1531-ben viszont két olaszra, a pádovai Andreas Patavinus-ra és a 1 Harkó Gyula: A pénz története Magyarországon. 1526-1608. (Kolozsvári Értekezések a Magyar Művelődéstörténelem Köréből 2.) Kolozsvár 1912. 12-14., Huszár Lajos-. Habsburg-házi királyok pénzei. 1526-1657. (Corpus Nummorum Hungáriáé III/l.) Budapest 1975. 13-14., János Búza: Geldverhältnisse bei der monetären Integration und Desintegration im Geldverkehr Ungarns während der Türkenzeit. In: Bayern - Ungarn. Tausend Jahre. Aufsätze zur Bayerischen Landesausstellung 2001. Vorträge der Tagung „Bayern und Ungarn im Mittelalter und in der frühen Neuzeit” in Passau 15. bis 18. Oktober 2000. Hrsg. Herbert Wurster - Manfred Tremi - Richard Loibl. Passau-Regensburg 2000. 142-143., Gyöngyössy Márton: A királyi Magyarország pénztörténete (1527-1608). Bp. 2010. 11. Szapolyai egyik biztosnak mondható jövedelme eleinte a pénzverőkamarákból származott, amelyeket emberei szinte maradék nélkül átvettek: Barta Gábor: Konszolidációs kísérlet Magyarországon a mohácsi csatavesztés után (Szapolyai János kormányzása 1526. november - 1527. augusztus). Századok 111. (1977) 664-665., Ugyanakkor azt, hogy Szapolyai kincstára mennyire üres lehetett, az is jelzi, hogy Lajos király özvegye, Mária királyné, a mohácsi csatavesztés hírére, a királyi kincstárat hajóra rakatta és Pozsonyba vitette. A kincstár (egy része) később a bécsi verdébe került, amiről a verdefőnök, Thomas Beheim nyugtájából értesülünk. Az olvasztás után maradt 1.373 márka színezüst és 54 márka színarany: Jeszenszky Géza: II. Lajos denárai. Numizmatikai Közlöny 26-27. (1927-1928) 133. Csak ebből az ezüstből több mint egymillió antiqua moneta dénárt lehetett volna verni.
