Századok – 2015
2015 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kökényesi Zsolt: Mise és presztízs. A magyar főpapok jelenléte és reprezentációja a bécsi udvarban 1711 és 1765 között
A MAGYAR FŐPAPOK A BÉCSI UDVARBAN 1711 ÉS 1765 KÖZÖTT 923 „udvari káplánnak” (ahogy Eleonóra császárné nevezte, és amely nem keverendő össze az udvari gyóntató szerepkörével), azonban a formális kinevezés hiánya személyének jelentőségét semmivel sem csorbítja, mivel a tényleges udvari papok (Hofprediger; Hofkapellan, Ober-Hofkapellan) alacsonyabb rangú egyháziak voltak: általában jezsuita szerzetesek és bécsi kanonokok töltötték be ezt a funkciót.70 A papok és szerzetesek az udvarban a főhercegek, főhercegnők tanítójaként játszhattak még fontos szerepet, ilyen megbízatást kapott — vizsgált korszakunk magyar klerikusai közöl egyedülálló módon — a jól képzett Bajtay Antal piarista tartományfőnök is.71 Bajtay 1754-ben kapott Mária Teréziától felkérést arra, hogy (bécsi felkészüléssel) írjon fiának, József főhercegnek magyar történelem tankönyvet, amelyet elkészülte után személyesen tanítson is meg neki: erre 1759-ben került sor.72 Mária Terézia nem maradt — a császárvárosi miliőben amúgy idegenen mozgó — piarista szerzetes adósa, 1760-ban erdélyi püspöknek nevezte ki és bárói rangra emelte, szakértelmét pedig többi erdélyi (első sorban kereskedelmi és oktatási) reform kapcsán igénybe vette. (Jelen bemutatásban a főnemesi rangemelésekre külön nem térünk ki, mivel a vizsgálatban szereplő, és a bécsi udvarban aktív szerepet játszó főpapok túlnyomó többsége grófi ranggal rendelkezett.73) A világi arisztokraták udvari, politikai életpályájának fontos elemét képezte a kamarási (Kämmerer, esetleg Kammerherr) cím elérése, amely korszakunkban egyszerre jelentett — udvari rangot biztosító — titulust és (elviekben) évente (kétszer két hetet magában foglaló) tényleges udvari szolgálatot.74 75 Az egyházi méltóság természetével azonban ellenkezett a közvetlen udvari szolgálat (Máté Evangéliumából vett ismert formulával élve „Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a máikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti.),15 így ezen „kitüntetésben” nem részesülhet-70 Wolfsgruber, C.: Hofburgkapelle i. m. 190-301.; vagy konkrét éven megvizsgálva: Kayserlicher, Königlicher und Erzherzoglicher Staats- und Standeskalender... auf das Jahr 1723. 270-271. 71 Bajtayról lásd: Miskolczy István: Bajtay J. Antal. H. n. 1914. 72 Kökényest Zs.: Udvar(állam) i. m. 9. 73 Patachich Gábor — édesapja révén 1708-tól viselt bárói címet és — 1735-ben kapott grófi rangot: Tóth Tamás: „Ha senki sem kezdi el, senki sem fogja befejezni”. A Theatrum ceremóniáié és a katolikus megújulás (1733-1784). In: Deliberationes 2 (2009: 2. sz.) 201-225. 208. Patachich Adám 1735-ben kapott báró címet: Tóth T: Két Patachich i. m. 210. Sztojka Antalt 1749-ben emelték bárói rangra: http://lexikon.katolikus.hU/S/Sztojka.html Thauszy Ferenc (aki nemesi, de nem főnemesi származású volt) 1765-ben megkapta a Szent István Rend középkeresztjét, amelynek statútuma szerint (már kiskereszttől is) pályázhatott a grófi címre: Statuta des vortrefflichen Ritter-Ordens i. m. 21. A bécsi udvari etikettben az elsőbbségi jogot nem a különböző főnemesi címek jelentették, hanem a kamarási és a titkos tanácsosi titulusok (valamint az ezekbe való beiktatás időpontja, azaz a „rangidősség”, vagy ansziennitás elve). 74 Jeroen Duindam: Vienna and Versailles: The Courts of Europe’s Dynastic Rivals, 1550-1780. Cambridge 2003. 74-75.; Andreas Pecar: Die Ökonomie der Ehre. Der höfische Adel am Kaiserhof Karls VT. (Symbolische Kommunikation in der Vormodeme 5.) Darmstadt 2003. 25-27.; Ivo Cerman: Habsburgischer Adel und. Aufklärung. Bildungsverhalten des Wiener Hofadels im 18. Jahrhundert. (Contubernium. Tübinger Beiträge zur Universitäts- und Wissenschaftsgeschichte Bd. 72.) Stuttgart 2010. 126-130. 75 Ó- és Újszövetségi Szentírás a Neovulgáta alapján. Bp. 2006. Mt 6,24-34. (1109.)
