Századok – 2015
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Hantos-Varga Márta: Az ideológiai ellenfél és a politikai ellenség elkülönítésének problémái. Sajtóvita a baloldallal való együttműködés lehetőségeiről 1943 tavaszán
88 HANTOS-VARGA MÁRTA dőn Almásy József (kényszer)nyugdíjazott katolikus pap2 3 4 és közíró is belépett a diskurzusba — alkalmanként éles szócsatává vált. A szélsőjobboldal minden lehetőséget megragadott, hogy a taktikai szövetkezés gondolatát támadja, a „mozgósítást” pedig nyomásgyakorlással akadályozza. Az ideológiai párharcba a Magyar Nemzet, & Jelenkor, a Nemzeti Újság, a Népszava, a Magyarság, a Déli Magyar Szó, a Függetlenség, a 8 Órai Újság, az Újság egymás közleményeire reflektáló cikkekkel kapcsolódott be. Az óvatos nyitóüzenet a Magyar Nemzet 1943. február végi számában tűnt fel. Vitéz Andorka Rudolf5 Mi a tennivalónké című rövid fejtegetése aktuálpolitikai kérdésekkel foglalkozott. A volt vezérőrnagy és diplomata — aki ellenezte a háborúba való belépést, s a németek vereségét jósolta Horthynak5 — a sztálingrádi csata utáni hetekben a „fogalmak zűrzavarában és posványában” olyan eligazító, „vezető gondolatot” keresett, mely a pártprogramokon túl képes „a nemzet egészének átmentésére”. A cikkíró korábban betöltött pozíciói, informális tekintélye, s ama tény miatt, hogy konzervatív értékrendű egyén vetette fel egy „haladó” jobboldali napilap hasábjain a kooperáció6 fontosságát, e töprengés nem maradt hatástalan. Andorka általánosságban szólt, azonban a szöveg a történelmi kontextus folytán az olvasóban pontos asszociációs pályán futhatott végig. Egy „felrázó, előrevivő” idea, egy a társadalom minden tagja számára „közös és összefogó” elv keresése a nyomasztó háborús helyzet következményeiből fakadt. Ez a mindeneket ötvöző eszme nem más, mint a „külső és belső béke” kívánalma, valamint az „ezeréves földön az ezeréves nemzet biztonságának”7 megteremtése. A következő hetekben a közleményre polgári oldalon reagáló írások explicitebb módon szóltak a „nemzet puszta létének” megőrzéséről, a „független államiság”, a „sok száz éves szabad magyar életforma”, a „magyar lelki alkatnak megfelelő államforma”, továbbá az „alkotmányosság” védelméről. Az együttes fellépés megvalósulásához vezető út konkrét lépései az eredeti gondolatsorban nem kerültek elő. Amikor a szerző az elkövetkező idők második legsürgetőbb feladataként a „szociális kiegyenlítődést és emelkedést” említi, felvillan írásának alapszándéka. Andorka megszólítja a — meg nem ne-2 Esztergomi Prímási Levéltár (a továbbiakban EPL) 1152/1943 36. lap. 1943. március 10-én Serédi Jusztinián levélben értesíti döntéséről a Főszékesegyházi Káptalant. 3 Andorka Rudolf Rezső (1891-1961) az 1930-as évek második felétől egyre fontosabb tisztségeket töltött be: 1937-38-ban a Vezérkari Főnökség második osztályának vezetőjeként teljesített feladatot, majd 1939-1941 között madridi nagykövetként tevékenykedett. Teleki Pál miniszterelnök öngyilkossága után (1941. április 3.) lemondott, s kivonult a diplomáciai szolgálatból. Náciellenes meggyőződésű, angolszász orientációt valló személyiségként vált ismertté. 1944. március 22-én a Gestapo letartóztatta, s a mauthauseni táborba hurcolta. 4 Magyar Nemzet, 1943. február 28. 5. 5 „ ... megtanítottak arra, hogy tanulni és dolgozni kell.” Javorniczky István beszélgetése Andorka Rudolffal. Századvég, 2006/1. 173-174. 6 Az újságcikkben nem kerül elő sem a ’koalíció’, sem az ’összefogás’, sem a ’szövetkezés’ főnév. E szavak az írás hatástörténetéhez kapcsolhatók. 7 Az idézett félmondat nem az „integer Magyarországra”, hanem az állampolgároknak a közös történelem által kialakult közösségére utal.
