Századok – 2015
2015 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kökényesi Zsolt: Mise és presztízs. A magyar főpapok jelenléte és reprezentációja a bécsi udvarban 1711 és 1765 között
920 KÖKÉNYESI ZSOLT 1717-ben Károly császár a Szentszéknél igyekezett — két, az udvar iránt bizonyítottan lojális és hozzá közel álló főpap — Michael Friedrich Graf von Althann váci püspök és Csáky érsek bíborossá történő kinevezését elérni, azonban Róma csak az utóbbi jelöltet fogadta el. Althann kinevezését XI. Kelemennél a Habsburg külpolitika csak két évvel később tudta elérni.59 A pápa 1717. július 12-én nevezte ki a kalocsai érseket bíborosnak, amely nemcsak az egyházon belül jelentett magas rangot, hanem a világi „precedenica” jogban is. A császári-királyi udvar hierarchiájában is előkelő hely illette meg a kardinálisokat, világi regnáló fejedelmeknek kijáró reprezentációval fogadták őket.60 A Habsburg Monarchia főpapjai, ha bíborosi kinevezésükre nem tudtak Rómába utazni, vagy az uralkodónál különösen ki akarták fejezni a tiszteletüket (és hálájukat a kinevezés lehetővé tételéért), akkor Bécsben a császártól vették át a bíborosi birétumot. így történt Csáky érsek esetében is (1718. április 24-én), vagy — többek között — 1700-ban Johann Philipp Graf von Lamberg passaui püspök, és 1715-ben — a neves főpapi családból származó — Damian Hugo Philipp von Schönborn (későbbi speyeri hercegérsek) bíborossá avatása esetében is. Mindhárom ceremónia leírása megtalálható Christian Lünig a német Zeremonialwissenschaft irodalom egyik legismertebb szerzőjének igen részletes Theatrum ceremóniáié kötetében.61 A kötet tartalmazta leírások hitelesnek tekinthetőek, legalábbis Csáky kardinálissá avatása mindenképpen, mivel az megegyezik a Zeremonialprotokoll és a Wienerisches Diarium által köre adott változatokkal (az utóbbival nagy részben szó szerint is).62 A bíborosi birétum császárvárosi ünnepélyes átvétele mindhárom esetben igen hasonló módon zajlott, bár jelentős (és reprezentációtörténetileg releváns) ceremoniális eltéréseket tapasztalhatunk, amely a leírások terjedelméből is rögtön szembetűnővé válik, mivel Lamberg szertartásáról szóló beszámoló — két hasábos tördelésben — fél oldal, Schönbornné úgy másfél, míg Csákyé több mint két oldal hosszúságú. (A jelentős terjedelmi aránytalanságokat pedig csak részben magyarázza a leírások részletessége közötti különbség.) Mind a három ceremónia hasonlóan látványos udvari bevonulással vette kezdetét, amely során az ünnepelt főpap bécsi szállásáról (ez Csáky esetében egy grófi Liechtenstein ház volt) reprezentatív módon — négy darab hatlovas hintóval, díszes kísérettel — a Hofburgba vonult. Az ünnepelt főpapot a Hofburg előszobájában (feltehetőleg a második, avagy nagy „Anticamera”-ban”) várta az udvari arisztokrácia (miniszterek, titkos tanácsosok, kamarások) és a velencei követ, hogy őfelségéivel közösen az Augustinerkirche-be átvonulhassanak, amely az eseményre gazdagon fel volt díszítve: az ünnepelt főpapokat karmazsin színű tapétákkal várták. Lamberg és Csáky avatásán a mise főcelebránsa a bécsi püspök volt (előbbi esetében Kollonich Lipót, utóbbi alkalommal Kollonich Zsigmondi, 69 Bahlcke, J.\ A magyar püspöki kar i. m. 134-135. 60 Málnást Ödön: Gróf Csáky Imre bíbornok élete és kora. (1672-1732.) Kalocsa 1933. 249-250. 61 Johann Christian Lünig: Theatrum ceremóniáié historico-politicum, oder Historisch- und politischer Schau-Platz aller Ceremonien [...]. II. Leipzig 1720. 284.; 285-286.; 286-289. 62 ÖStA HHStA HA OMeA Zeremonialprotokolle Bd. 10. (1717-1719) 124-131.; WD 1718. 04. 26.; WD 1718. 04. 29. függ.
