Századok – 2015
2015 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kökényesi Zsolt: Mise és presztízs. A magyar főpapok jelenléte és reprezentációja a bécsi udvarban 1711 és 1765 között
A MAGYAR FŐPAPOK A BÉCSI UDVARBAN 1711 ÉS 1765 KÖZÖTT 919 alakított képünket. Mária Terézia korszakából hét magyar főpap (Erdődy egri püspök, Esterházy nyitrai püspök, Esterházy esztergomi érsek, Zichy győri püspök, Csáky esztergomi érsek, Batthyány József kalocsai, majd esztergomi érsek és Barkóczy Ferenc hercegprímás) szerepel a bejegyzéseiben, ugyanazon személyek, akikről a Wienerisches Diarium híreiben is olvashatunk.56 Visszatérve a rendi közösségekre, csillagkeresztes ünnepségeken több alkalommal misézett Erdődy László Adám és 1718 decemberében Nádasdy László (bár a rend tagfelvételi ünnepein — május 3-án és szeptember 14-én — nincs tudomásunk arról, hogy magyar főpap misét celebrált volna). 1765-ben a katonai Mária Terézia-rend éves promócióján gróf Batthyány József kalocsai érsek mutathatott be istentiszteletet. A Szent István Rend ünnepein pedig — a rend alapszabálya szerint — az esztergomi érsek volt hivatott ellátni a papi funkciót.57 d, Csáky Imre birétum átvétele Érdemes egy egyházi ceremóniát közelebbről szemügyre venni, hogy jobban megfigyelhessük és értelmezhessük a reprezentációtörténeti részleteket, de minderre csak úgy nyílik igazán lehetőség, ha az adott eseményt más hasonló ceremóniákkal együtt vonjuk górcső alá. A rangkonfliktusok, ceremoniális viták elemzése mellett ezzel a módszerrel lehet legcélravezetőbben értelmezni a korabeli reprezentációtörténeti mozgásteret.58 Vizsgált korszakunkban a magyar főpapok szempontjából a leglátványosabb bécsi ceremóniának gróf Csáky Imre kalocsai érsek 1718. évi bíborossá avatása tekinthető. Ezen esemény különlegessége, hogy az adott főpap nemcsak aktív résztvevője volt az ünnepnek, hanem címzettje is. Az ünnep reprezentációtörténeti jelentősége és egyedisége miatt ugyan atipikus példának tekinthető a magyar udvari jelenlét vizsgálata szempontjából, azonban bemutatását mégis fontosnak tartjuk, mivel általa könnyen szemügyre vehetjük a ceremóniatörténeti „mozgásteret”, valamint az egyes események közötti finom különbségek jelentésértékét. Hasonló módon egy kisebb rangú eseményt is választhattunk volna, azonban a forrásadottságok kedvezőbb volta, valamint a látványosabb eltérések miatt döntöttünk a birétum átvételi ceremónia mellett, amely véleményünk szerint egyszerre foglalja magában az uralkodói, az egyházi és a rendi reprezentáció lehetőségeit. 56 Érdemes megjegyezni, hogy az esztergomi érsekek elhunytéról mindig rövidebb, vagy hosszabb bejegyzésben külön megemlékezett a szerző. Ezeket lásd: (Csáky Miklósról) Aus der Zeit Maria Theresias i. m. IV 94.; (Barkóczy Ferencről) Aus der Zeit Maria Theresias i. m. VI. 100-101. (Esterházyval kapcsolatban csak a korábban idézett állapotromlásról írt.) 57 Statuta des vortrefflichen Ritter-Ordens des Heihgen Stephani Ersten Apostohschen Königes. Wien 1764. 17. vagy a rend ceremóniatörténetéről lásd: Kökényesi Zsolt: A Szent István Rend ceremóniarendjének a kialakulása és jelentősége. In: Szent István lovagjai kiállításkötet. A legrangosabb magyar kitüntetés 250 éve. Kiállítási katalógus. Szerk.: Pallos Lajos; Gödölle Mátyás. Bp. 2014. 82. 58 A rangkonfliktusokról lásd: Barbara Stollberg-Rilinger: Zeremoniell als politisches Verfahren. Rangordnung und Rangstreit als Strukturmerkmale des frühneuzeitlichen Reichstags. In: Neue Studien zur frühneuzeitlichen Reichsgeschichte. Hg. Johannes Kunisch. (ZHF, Beiheft 19.) Berlin 1997. 91-132.
