Századok – 2015
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Cziráki Zsuzsanna: Habsburg-oszmán diplomácia a 17. század közepén. Simon Reniger konstantinápolyi Habsburg residens kinevezésének tanúságai (1647-1649)
HABSBURG-OSZMÁN DIPLOMÁCIA A 17. SZÁZAD KÖZEPÉN 845 ben a nagyvezír testvére — tehát már tudott a gyilkosságról.46 Mivel a helyzet gyors beavatkozást kívánt, Dietz Budán várta be a Pozsonyban tartózkodó udvar további utasítását, ami nem is váratott magára sokáig: január 21-én kelt levelében a Haditanács arra kérte a budai pasát, engedje vissza a futárt Konstantinápolyba a Greiffenklau ügyében kiállított levelekkel.47 Egy szintén ekkoriban keletkezett üzenetből pedig tudjuk, a Haditanács Greiffenklau visszahívása és egy internuncius mielőbbi kiküldése mellett döntött.48 Maga a rezidens február 1-jén kelt jelentésében már kész tényként számolt leváltásával, ám az okokat nem feszegette.49 Három héttel későbbi levelében sem említett konkrétumokat, csupán annyit, hogy „a megtörtént eset a fenséges Osztrák Ház érdekében következett be”, és hogy a nagyvezír — bár korábban kétségkívül sokat tett Greiffenklauért — mégiscsak eltúlozza az eseményeket, mégpedig annak érdekében, hogy állítólagos adósságai jogcímén még több pénzt zsaroljon ki tőle. Az ügy — a rezidens szerencséjére — a portai hatalmasságokat is megosztotta, Salih pasa ellenlábasai ugyanis annak a véleménynek adtak hangot, hogy a nagyvezír és Greiffenklau Menesses miatt felmerült privát összetűzését hiba volna a két birodalom közötti konfliktusként felfújni. Valószínűleg ez lehetett a legfontosabb oka annak, hogy Greiffenklaut két hónapig tartó rabság után végül szabadon engedték és beleegyeztek leváltásába, jóllehet a nagyvezír nem hagyott fel a pénzköveteléssel.50 Mindamellett Bécsben is megtették a szükséges gesztusokat: ígéretet tettek a rezidens időközben csak tovább duzzadó adósságainak rendezésére, de ragaszkodtak ahhoz, hogy kiengedjék a börtönből, az új követ érkezéséig hivatalban maradhasson, és idővel szabadon távozhasson Konstantinápolyból.51 A börtönből való kiszabadulása után a dinasztia érdekében átélt megpróbáltatásokra hivatkozva Greiffenklau maga is kérvényezte mielőbbi áthelyezését. Bécsben csak nehezen találtak embert a rezidens megüresedő posztjára, így Greiffenklau továbbra is ellátta a követi teendőket, amire annál is nagyobb szükség volt, mert a két hatalom közötti béke küszöbönálló meghosszabbítása jó néhány vitás kérdést felvetett.52 46 Névtelen beszámoló a budai pasánál történt kihallgatásról. Buda, 1647. január 13. ÖStA HHStA Staatenabteilungen Türkei I. Kt. 120. Kv. 1. fol. 1. 47 Heinrich Schlick Murteza budai pasának (fogalmazvány). Pozsony, 1647. január 21. Uo. Türkei I. Kt. 120. Kv. 1. fol. 2., 3. 48 Heinrich Schlick Murteza budai pasának (fogalmazvány). Pozsony, 1647. január 22. Uo. Türkei I. Kt. 120. Kv. 1. fol. 4-5. 49 Alexander von Greiffenklau III. Ferdinándnak. Konstantinápoly, 1647. február 1. Uo. Türkei I. Kt. 120. Kv. 1. fol. 8-9.; Alexander von Greiffenklau III. Ferdinándnak. Konstantinápoly, 1647. március 27. Uo. Türkei I. Kt. 120. Kv. 1. Uo. fol. 20-25. 50 Alexander von Greiffenklau III. Ferdinándnak. Konstantinápoly, 1647. február 21. Uo. Türkei I. Kt. 120. Kv. 1. fol. 10-12. 51 Heinrich Schlick Salih nagyvezímek. Pozsony, 1647. március 5. Uo. Türkei I. Kt. 120. Kv. 1. fol. 13-16.; Alexander von Greiffenklau III. Ferdinándnak. Konstantinápoly, 1647. március 27. Uo. Türkei I. Kt. 120. Kv. 1. fol. 20-25. Utóbbi dokumentum bepillantást enged a portai érdekcsoportok harcába is, melybe a nagyvezírrel folytatott vitája révén Greiffenklau is belesodródott.; a kölcsönökkel kapcsolatban 1. még: Alexander von Greiffenklau III. Ferdinándnak. Konstantinápoly, 1647. május 4. Uo. Türkei I. Kt. 120. Kv. 1. fol. 30-47. 52 Greiffenklau III. Ferdinándnak. Konstantinápoly, 1647. május 4. Uo. fol. 30-47.; Johann Dietz beszámolója konstantinápolyi küldetéséről. Konstantinápoly, 1647. május 6. Uo. fol. 49/1-5.
