Századok – 2015
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tózsa-Rigó Attila: Az állami és az üzleti szféra összefonódása a kora újkori gazdasági rendszerben. Újabb adatok a délnémet vállalkozói társaságok hitelezési tevékenységéhez
AZ ÁLLAMI ÉS AZ ÜZLETI SZFÉRA ÖSSZEFONÓDÁSA A KORA ÚJKORI... 833 fel. Nevezetesen az esetek nagy többségében hitelfelvevőként jelennek meg és hitel kibocsátóként nem vagy csak nagyon ritkán értelmezhetők. Áttételesen a Paller-Weis-Manlich üzleti kör hiteltevékenységén keresztül is érzékelhető, hogy mit jelentett a fent említett hálózati szisztéma működőképessége szempontjából a középponti funkciójú cégek szerepe. Ezeknek a cégeknek, illetve a köréjük felépíthető alhálózat pontjainak jelentős üzleti kapcsolataik voltak a nyugati, főként a spanyol udvarral. Mindennek tekintetében figyelemre méltó, hogy a vizsgált cégek hiteltevékenysége az ötvenes-hatvanas években nem csökkent, hanem nominálisan — és nagy valószínűség szerint piaci részesedés terén is — növekedett, holott ennek éppen az ellenkezőjét várnánk a spanyol államcsőd okozta veszteségek miatt. Az üzleti hálózatban tapasztalható első jelentősebb csődhullám tehát nem közvetlenül az állami hitelek bedőlése miatt következett be, hanem bizonyos „fáziskéséssel” az első középponti funkciójú hálózati elemek, azaz a legnagyobb állami és üzleti hiteleket kibocsátó cégek kiesése után. A kapcsolatrendszer itt a szerint építhető fel, hogy mely cégeknek volt kontaktusuk a fent említett üzleti körrel. Ebbe az alhálózatba sorolható többek között a Fugger és a Welser konszern, a Grimmel- Neidhart-Seiler konzorcium, az Imhofok, a Haug-Link társaság, stb. Mindannak ellenére, hogy ezeknek a cégeknek igen jelentős veszteséget okozott a francia és a spanyol államháztartás 1556-os, illetve 1557-es összeomlása, a vizsgált üzleti körben csak a hetvenes években indult meg egy olyan csődhullám, amely már a legtöbb társaságot érintette. Többek között a Neidhart-Seiler-Grimmel társaság, valamint a Manlich konszern sorsa hozható fel példaként. A források szerint Hieronimus Seiler fő tevékenységi területe a lyoni vásár volt, illetve a francia királlyal is kapcsolatban volt és adóssága éppen ebből a kapcsolatból származott.108 Seiler később annak köszönhette a csődöt, hogy túlzottan a francia kapcsolataira alapozott. A Neidhartok elsősorban a németalföldi és a francia térségben bonyolítottak nagy volumenű hitelügyleteket. A Neidhart-Seiler- Grimmel társaság pénzügyi adatai szerint 1557-1560-ban már a Manlich cégnél is sokasodtak az állami tartozások miatti problémák. A cég azonban még túlélte a század közepén bekövetkező válságot. A nyugati államcsődöknél is drasztikusabb hatással volt viszont a Neidhart-házra a középponti funkciójú Manlich cég 1574-es összeomlása. A Melchior Manlichhal társuló Karl Neidhart kénytelen volt maga is csődöt jelenteni.109 A nyolcvanas évek elején már a kortársak számára is mindennapi beszédtéma volt az egyre gyakoribb fizetésképtelenség. Mark Háberlein kimutatásai 108 StA. Abg. KuH L 10. Fasc. 2.; ül. StA. Abg. KuH L 13. 109 Christel Warnemünde: Augsburger Handel in den letzten Jahrzehnten des 16. Jahrhunderts und dem beginnenden 17. Jahrhundert. Inaugural-Dissertation zur Erlangung der Doktorwürde. Freiburg, 1956. 136. Az egész Európát behálózó üzleti hálózat komplexitásáról és a forgalomban lévő tőkemennyiségről tájékoztat, hogy a Manlich konszern a csőd előtti utolsó években mintegy 1.000.000 forinttal tartozott hitelezőinek. A helyzet visszásságát jelzi, hogy a cég anyagi javakban mintegy 750.000 forint aktívát mutatott. Ezt azonban nehéz volt mobilizálni. Mindezen felül számos uralkodó tartozott a Manlichoknak, legnagyobb összeggel a francia és a portugál udvar. Utóbbi adóssága közel 70.000 arany dukátot tett ki. Ezeket a kintlévőségeket pedig szinte lehetetlen volt „behajtani”. Seibold, G.: Die Manlich i. m. 149-154.
