Századok – 2015
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tózsa-Rigó Attila: Az állami és az üzleti szféra összefonódása a kora újkori gazdasági rendszerben. Újabb adatok a délnémet vállalkozói társaságok hitelezési tevékenységéhez
830 TÓZSA-RIGÓ ATTILA varra annak érdekében, hogy számára kedvezően befolyásolja az állami koncesszióban kitermelt érc értékesítési piacát. * * * Röviden kitérek még a Ferdinánd által felvett hiteleknek az államháztartásra gyakorolt hosszú távú hatásaira. Peter Rauscher megfogalmazásában I. Ferdinánd uralkodásának pénzügyi mérlege „katasztrofális” volt. Ez számadatokra lefordítva úgy fejezhető ki, hogy Ferdinánd halálakor mintegy 12.300.000 rFt adósságot hagyott utódaira. Ennek mintegy 1/3-ára fedezetként ausztriai uradalmakat és bevételeket zálogosítottak el, szintén kb. egyharmad az örökös tartományokra szállt, Miksa és fivérei, II. Ferdinánd és II. Károly főherceg számára a leginkább problematikus a fennmaradó, fedezet nélküli mintegy 3.900.000 rFt-os tartozás volt.104 Bár a fenti esetekben (hitelhosszabbítás, új hitelek sürgetése, stb.) is gyakran szembesülhettünk azzal, hogy a folyamatos és égető pénzügyi szükségletek miatt mennyire ki volt szolgáltatva az udvar a hitelszférának, és I. Ferdinánd, valamint II. Miksa uralkodása alatt is minden bizonnyal többször előfordult, hogy a katasztrófa szélére sodródott a Habsburg államháztartás, mindazonáltal a korszak jelentős teljesítményeként kell értékelnünk, hogy ellentétben számos nyugat-európai hatalmi központtal, a fent részletezett körülmények között is sikerült elkerülni az államcsődöt. Az itt vizsgált augsburgi üzleti kör hiteltevékenységéről tájékoztató információk (hitelek értéke, a folyósítás folyamatossága, az udvar hiteligényére vonatkozó adatok, stb.) jól érzékeltetik, hogy az államnak juttatott folyamatos hitelforgalom létérdeke volt az állami adminisztrációnak, s a teljes Habsburg államkonglomerátum fennmaradása függött tőle. Ugyanakkor az állami koncessziók, illetve a hitelek fejében biztosított különböző gazdasági jogosultságok kiválóan illeszkedtek a kora újkori vállalkozói társaságok általános üzleti profiljába. A 15-16. század fordulójától a 17. század első évtizedeiig általánosan jellemző befektetési modellt leegyszerűsítve úgy vázolhatjuk, hogy a korábbi generációk idején döntően kereskedelemből felhalmozott tőkét felhasználva, a vállalkozói társaságok egyszerre több üzleti szférában is igyekeztek kihasználni az államtól kapott különböző gazdasági jogosítványokat. Jellemzően ilyenként említhetjük az inter- és transzregionális kereskedelmet (vámkedvezmények, vámhelyek elzálogosítása), a bányászatot (kitermelési jogosítványok, ármanipulációk). A hitelforgalomnak abból a szempontból is kiemelt jelentősége volt, hogy ezek a cégek a megfelelő tőkekoncentráció biztosításához maguk is hitelfelvevőkké váltak, ezáltal a hitelforgalomra alapozott üzleti hálózatban kétféle minőségben is jelen voltak. 104 Rauscher, P.: Zwischen Ständen i. m. 198-201.
