Századok – 2015
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tózsa-Rigó Attila: Az állami és az üzleti szféra összefonódása a kora újkori gazdasági rendszerben. Újabb adatok a délnémet vállalkozói társaságok hitelezési tevékenységéhez
AZ ÁLLAMI ÉS AZ ÜZLETI SZFÉRA ÖSSZEFONÓDÁSA A KORA ÚJKORI... 819 A század derekától a közép-európai gazdasági életben jelentős szerepet betöltő Wolfgang Paller cég szinten együttműködött a Herbst- és a Weis-házzal. A Herbst család esetében valójában inkább csak egy személy, Konrad Herbst üzleti tevékenysége ismert a korszakban, az itt vizsgált körben a Herbst-ház üzleti befolyása szerényebbnek tekinthető a másik három családénál. Mindazonáltal Konrad Herbst a Pallérral alkotott társulás keretében jelentős hiteltevékenységet folytatott. Az előző fejezetben érintettem, hogy a kölcsönügyletek kapcsán vizsgálható a hitelfelvétel célja is. Az eddig vizsgált kamarai forrásokban gyakran közölték az udvar által igénybe vett kölcsönök felhasználási területét. A Habsburgok közép-európai államkonglomerátuma kapcsán ismertek az első időszak nehézségei. A katonai költségek és a kiépülő félben lévő pénzügyi szervezet összefüggéseiből nyilvánvaló, hogy a hitelfelvétel jelentős része mögött a hadi kiadások álltak. Az ilyen esetekben pedig elsősorban olyan hitelügyletekről értesülünk, amelyeket a magyarországi védelmi költségek fedezésére vett föl az uralkodó. Megjegyzendő, hogy nem tudjuk, hogy minden esetben a hitel valós felhasználási céljáról van-e szó, vagy csupán hivatkozási alapról. A kettő egyébként nem zárja ki egymást, éppen a sürgető magyarországi hadi helyzet, valamint a Habsburgok szinte mindig égető pénzügyi szükségletei miatt gyakran előfordult, hogy a hitelt eredetileg valóban azzal a céllal vették igénybe, hogy a magyarországi hadszíntér költségeire fordítsák. Mielőtt azonban a pénz „elért volna” az eredetileg megjelölt kapitányhoz, végvárhoz, kamarai szervhez, stb. más cél kapott prioritást (például egy másik hitelnek a halaszthatatlan törlesztése), így az időnként mintegy ad hoc módon működő pénzügyigazgatás erre az új célra használta fel az eredetileg hadi szükségletek végett felvett hitelt.51 A továbbiakban a Manlich és a Weis cég témánk szempontjából jellemző hitelügyleteit ismertetjük. (II.) Leonhard Weis már azelőtt is hitelezett az udvarnak, mielőtt szorosabbra fűzte volna az együttműködést Wolfgang Pallerrel. Weis az esetek többségében Mathias Manlichhal társult, s gyakran állítottak ki közösen pénz- vagy áruhitelt. Az üzleti hálózat szempontjából nem elhanyagolható információ, hogy később a Paller-Weis társaság éppen Mathias Manlichtól vette át a besztercebányai rézüzletet.52 A Manlich-Weis együttműködésnek egy 1540-es hitelügylete több szempontból metszetértékű. A kamarai iratok szerint Manlich, Weis és üzlettársaik I. Ferdinánd kérésére Hans Angerer rendelkezésére bocsátottak érmékben 58.000 rFt-ot, 39.000 rFt értékben selyemárut és egyéb ruhaanyagokat, valamint egy díszes arany serleget 18.000 rFt (!) értékben. A forrás a hitel felhasználását is meghatározza: a magyarországi hadügyek finanszírozására vette igénybe az uralkodó. 51 Ismerünk arra is példát, amikor a birodalmi rendek által megszavazott és rendelkezésre bocsátott török elleni segélyt („Türkenhilfe") részben vagy egészben ugyancsak hiteltörlesztésre használták fel. Tózsa-Rigó A: A dunai térség i. m. 81. 52 Mathias Manlich 1559-es halála után egy évvel a Haug-Langenauer-Linck társaság, majd később — rövid időre — a Rehlingerek szereztek koncessziót a besztercebányai réz kivitelére. Tózsa-Rigó Attila: A „dunai útvonal” kereskedelmében részt vevő augsburgiak társadalmi háttere és keleti irányú kapcsolatrendszere. Fons 16. (2009) 191-247. idézett hely: 220-229.
