Századok – 2015
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tózsa-Rigó Attila: Az állami és az üzleti szféra összefonódása a kora újkori gazdasági rendszerben. Újabb adatok a délnémet vállalkozói társaságok hitelezési tevékenységéhez
AZ ÁT/LAMI ÉS AZ ÜZLETI SZFÉRA ÖSSZEFONÓDÁSA A KORA ÚJKORI... 809 Ebbe a komplex folyamatba illeszkedett a polgárság által felhalmozott tőkemennyiség, amely rendelkezésre állt a szinte folyton pénzszűkében lévő állami központoknak. A témával foglalkozó szakirodalomban általánosan elfogadott, hogy a Habsburgok ún. történeti teljesítménye nem valósulhatott volna meg a vállalkozói konszernek, másként bankházak folyamatosan biztosított és nagy összegű hitelei nélkül.16 A hitelezők között — legalábbis a 16. században — a délnémet bankházak játszották a legjelentősebb szerepet. A korábban említett okokból a húszas évektől tehát drasztikus mértékben megnőtt a Habsburg-ház hitelszükséglete. V Károly és I. Ferdinánd pénzügyi szakemberei leginkább az augsburgi bankházak felé fordultak ilyen igényeikkel. Ennek az együttműködésnek a háttereként több tényező említhető. Egyrészt az itteni cégeknek állt rendelkezésükre az akkori Európa tőkeállományának legtekintélyesebb része. Másrészről a korona és az augsburgi gazdasági elit között már a korábbi években is hatékony kooperáció alakult ki. Az állami és az üzleti szférának ez a hosszú távú összefonódása mindkét fél számára előnyös volt, legalábbis a század első két harmadában. Ez a korszak a kora újkori gazdasági rendszer konjunkturális szakasza volt, amelyben a délnémet, főként pedig az augsburgi vállalkozói konszernek a globális gazdasági rendszer kulcspozícióit foglalták el. A város történetében ezt a konjunkturális időszakot Augsburg aranykoraként szokták emlegetni.17 A hitelezők számára még az sem jelentett problémát, hogy az állami központok súlyosan eladósodtak. Az udvar részéről a mobilizálható tőkemennyiség mellett fontos volt még az augsburgi üzletemberek nagyfokú rugalmassága.18 Ez az üzleti flexibilitás nem elsősorban abban érhető tetten, hogy az augsburgi pénzemberek nagyobb türelemmel kezelték a törlesztési elmaradásokat, hanem hogy nagyobb hajlandósággal fordultak az olyan ellentételezési formák munkatársaknak” kutatói ösztöndíj segítségével végeztem el. Itt szeretnék köszönetét mondani prof. Andrea Bonoldinak (Trentói Egyetem Gazdaságtudományi Kar), Katia Occhinak (Istituto Storico Italo-Germanico, Trento), valamint Molnár Antalnak és Lakatos Bálintnak a trentói levéltárakban végzett kutatásaim során nyújtott szakmai segítségükért. 16 Az elmélethez a teljesség igénye nélkül: Götz von Pölnitz: Die Fugger. Tübingen, 1970. 179-198. A kérdéses vállalattípusra gyakran használt bankház kifejezésnek ebben a tanulmányban — mivel hitelezésről van szó — látszólag nagyobb létjogosultsága lenne. Ez a megnevezés azonban azt sugallja, hogy a cégek üzleti struktúrája kizárólag a hitelszférára épült. így viszont degradálnánk a kereskedelmi ügyleteknek az üzleti stratégiában játszott szerepét. Mindennek tekintetében a bankház kifejezést inkább stilisztikai okokból tartom használhatónak, s véleményem szerint az újkori történeti terminológiából átvett (vállalkozói) konszern kifejezés pontosabban fedi a cégek összetett tevékenység területét. A komplex tevékenységi körre számos példát lehet hozni. A tanulmány egyik forrásbázisát képező Niederösterreichische Gedenkbücher egy jellemző megfogalmazását emelném itt ki. Egy 1565-ös iratban a cégek tevékenységére egy olyan nagy értékű (89.000 rajnai forint) higany-felvásárlási üzlet kapcsán utalnak, amelyben több ilyen cég részesedett. Ezeknek az összetett profilú konszerneknek a dunai térségben végzett kereskedelmi forgalmát úgy jellemezték, mint: „die hanndßleuth zu Augspurg, so ain zeitlanng in Österreich gehandlet”. Österreichisches Staatsarchiv, Allgemeines Verwaltungsarchiv, Finanz- und Hofkammerarchiv (a továbbiakban: ÖStA AVA FHKA), Niederösterreichische Gedenkbücher (NÖ GdB) weiße Nummer (w. Nr.) 98. évkör 1565. f. 291r. L. még később a Manlich-Weis-Paller-Herbst üzleti kör kereskedelmi irányait. 17 L. újabban pl..: Bernd Roeck: Geschichte Augsburgs. München 2005. 97-130. 18 Gerhard Seibold: Die Manlich. Geschichte einer Augsburger Kaufmannsfamilie. Sigmaringen 1995. 64-65.
