Századok – 2015
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tózsa-Rigó Attila: Az állami és az üzleti szféra összefonódása a kora újkori gazdasági rendszerben. Újabb adatok a délnémet vállalkozói társaságok hitelezési tevékenységéhez
810 TÓZSA-RIGÓ ATTILA felé, amelyek a központi pénzügyigazgatás folyamatos készpénz-hiányát igyekeztek áthidalni. Adalékok európai hitelforgalomra alapozott többirányú kapcsolatrendszerhez Mielőtt rátérnék az államnak nyújtott hitelek tárgyalására, érdemes elöljáróban áttekinteni az üzleti hiteleknek a korabeli gazdasági rendszerben képviselt szerepét. Amennyiben akár csak egyetlen cégnek a profilját szeretnénk meghatározni, nem elegendő felsorolni a cég által forgalmazott főbb árucsoportokat, illetve bemutatni azok általános minőségi és mennyiségi jellemzőit. Az említett cégprofilok reális ábrázolásához elengedhetetlen a hitelforgalmat legalább részben felölelő hálózatokat is vázolni. Ezekből reményeim szerint a jövőben körvonalazódhat a hasonló üzleti tranzakciókra alapozódó makroökonómiai, azaz több cég, vagy cégcsoport által alkotott hálózati szisztéma. Korábban említettem, hogy a tőkeállomány mellett ugyancsak nagy jelentősége volt annak, hogy a legnagyobb hitelkibocsátó cégek között erős üzleti hálózat állt fenn. A hitelforgalmi tranzakciókra épülő üzleti hálózat komplexitását legérzékletesebben talán az jelzi, hogy bizonyos esetekben a legnagyobb konszernek is kénytelenek voltak hitelt igénybe venni. Az európai gazdasági rendszer egyik vezető cége, a Fuggerek például a magyarországi kivonulásuk idején egyre nagyobb figyelemmel fordultak a hitelszféra felé. Ahhoz, hogy jelentősebb kihelyezhető tőkeállományra tegyenek szert, 1546-ban jelentős hitelfelvételt eszközöltek: 35 (!) üzleti partnerüktől összesen 110.000 flamand font — átszámítva 460.000 rajnai Ft (rFt) — értékben vettek föl hitelt Antwerpenben. Ebben a hitelezői csoportban találjuk többek között Sebastian Neidhartot (rendelkezésre bocsátott hitelösszeg: 14.570 font), Bartholomäus Welsert (12.600 font) és a Haug-Langenauer-Link társaságot (mintegy 6.500 font).19 A Grimmel-Neidhart-Seiler társaság kimutatásai szerint kisebb összegben már 1545-ben is tartoztak a Fuggerek Neidhartnak és társainak.20 A Fuggerek 1551-1558 közötti üzleti nyilvántartása alapján csak 1552 második felében 70.000 rFt hitelt, majd 1554-ben további 30.000 rFt-ot vett fel Európa egyik legnagyobb konszernje. A készpénzhiány által szinte minden szegmensében meghatározott rendszer már-már paradox momentumaként értékelhető, hogy az utóbb említett összeget a cégvezető, Anton Fugger megfogalmazása szerint azért vette igénybe, hogy ki tudja fizetni személyes tartozásait. A nemzetközi pénzpiac egyik legmeghatározóbb cége azért volt rákényszerülve ilyen hitelfelvételekre, mert saját aktívájuk jelentős része kintlévőségként szerepelt könyvelésükben. Ezeknek a követeléseknek pedig a legnagyobb része a Habsburgokkal és más uralkodó házakkal szemben állt fenn. Ugyanak19 Mark Häberlein: Die Fugger. Geschichte einer Augsburger Familie (1367-1650). Stuttgart 2006. 90. 20 Stadtarchiv Augsburg (a továbbiakban StA. Abg.) Kaufmannschaft und Handel (KuH) Literalien (L) 10. Handelsakten der Familien Neidhart, Seiler, Grimmei und Flaum ca. 1547-1554. Fase. 2.; továbbá StA. Abg. KuH L 13. Handelsakten betr. die Familien Alexius Grimmei, Sebastian Neidhart und Hieronymus Seiler, 16. Jh. f. 13r.
