Századok – 2015
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tózsa-Rigó Attila: Az állami és az üzleti szféra összefonódása a kora újkori gazdasági rendszerben. Újabb adatok a délnémet vállalkozói társaságok hitelezési tevékenységéhez
AZ ÁLLAMI ÉS AZ ÜZLETI SZFÉRA ÖSSZEFONÓDÁSA A KORA ÚJKORI... 807 Az állami szféra pénzügyi igényei A „kiterjesztett kora újkor” egyik legfontosabb tendenciája volt a központosított államszervezet kialakulása.11 A 15-16. századi gazdasági átalakulással párhuzamosan, illetve annak következményeként zajlott az állam hivatali rendszerének, ezen belül pedig főként a pénzügyigazgatásnak a racionalizálása. Azok az európai államok voltak a korszak nyertesei, amelyek meg tudták teremteni a hatékony államfinanszírozási rendszereket, sőt növelni tudták pénzügyi eszközeik hatékonyságát. A legfontosabb közvetlen finanszírozási módszer a legkülönbözőbb formákban megjelenő adóztatás volt. Azok az államok, amelyek rendszer szinten sikeresen hajtották végre az átalakítást, azaz tágabb értelemben megalapozták a modern finanszírozási rendszert, nemcsak egyszerűen az államháztartás egyensúlyát tudták stabilabban megőrizni, hanem — az előző tényezővel szoros összefüggésben — nagyobb katonai potenciálra is szert tudtak tenni, valamint a 16. század második felében bekövetkező pénzügyi válságoktól is nagyobb eséllyel tudtak függetlenedni.12 Az adók, vámok és egyéb illetékek hatékony kiaknázására szolgáló modern államszervezet kiépítése azonban rendkívül magas költségekkel járt. Mindemellett egyre nagyobb terhet jelentettek a mindenkori háborúk költségei, valamint — kisebb jelentőséggel — még az udvarok emelkedő reprezentációs kiadásai is. Mindezek következtében az európai államok részéről egyre nagyobb pénzigény jelentkezett. Ezt a tendenciát összekapcsolva a fent részletezett készpénz-hiánnyal, nyilvánvaló, hogy a tradicionális államfinanszírozási eljárások már nem lehettek elégségesek a fokozódó pénzügyi igények kielégítésére. A háborús kiadások súlya a formálódó félben lévő Habsburg államkonglomerátum esetében hatványozottan érvényes volt. Nemcsak az osztrák, a cseh és a magyar rendek, hanem a Birodalom rendjei is az oszmánok elleni védelmet tartották a Habsburgok elsődleges feladatának. A korszak sajátosságaiból adódóan nemcsak az oszmánokkal több fronton vívott háború, hanem a franciákkal váltakozó hevességgel a teljes kora újkoron keresztül húzódó konfliktus, valamint a Birodalom belső krízisei is szűnni nem akaró pénzügyi terheket jelentettek a dinasztia számára. Az oszmánok elleni védelem szempontjából úgy fogalmazhatnánk, hogy a Habsburgok számára nem állt rendelkezésre „felkészülési fázis” a veszély elhárítására. A dinasztia fennhatósága alatt álló közép-európai államoknak 1526 után, de legkésőbb 1541 után már a folyamatos oszmán katonai fenyegetés árnyékában kellett kiépíteni a védelmi rendszert. Mindehhez pedig elengedhetetlen volt létrehozni a modern államszervezet legfontosabb szegmensét, a hatékony pénzügyigazgatási rendszert. A közép-európai Habsburg államkonglomerátum tehát már első időszakában komoly kihívásokkal nézett szembe. A legfontosabb külső veszélyforrásra, az oszmán fenyegetésre adható reakciótól alapvetően függött a fiatal állam11 A kora újkor definiálási lehetőségeihez 1. Tózsa-Rigó Attila-. A dunai térség szerepe a kora újkori Közép-Európa gazdasági rendszerében. Délnémet, osztrák, (cseh-)morva és nyugat-magyarországi városok üzleti és társadalmi hálózatai. Miskolc 2014. 15-16. 12 K. Kivanq Karaman - §evket Pamuk-, Ottoman State Finances in European Perspective, 1500-1914. The Journal of Economic History 70. (2010) 593-629. 593-594.
