Századok – 2015
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tózsa-Rigó Attila: Az állami és az üzleti szféra összefonódása a kora újkori gazdasági rendszerben. Újabb adatok a délnémet vállalkozói társaságok hitelezési tevékenységéhez
rabeli pénzforgalomnak egy jelentős hányada valójában virtuális pénzként jelent meg a gazdasági rendszerben. Az ilyen virtuális pénzösszegek a kapcsolat egyik oldalán kintlévőségként jelentkeztek, azaz gyakorlatilag az ilyen jellegű „pénzforgalom” is a hitelforgalom szférájába tartozott, mindaddig, amíg a kintlévőséget valamilyen formában érvényesíteni nem sikerült. A gazdasági rendszert alapvetően meghatározó körforgást a 16. század első két harmadában elsősorban a kiterjedt kereskedelmi és banki tevékenységgel (is) foglalkozó délnémet vállalkozói konszernek koordinálták. Ezeknek a társaságoknak két kulcsfontosságú „ütőkártya” volt a kezükben. Egyrészről — amint azt korábban már említettem — jelentős pénzügyi eszközállomány állt rendelkezésükre. Ez azonban önmagában még kevés lett volna a hitelforgalmi rendszer kulcspozícióihoz. Fontos, hogy a legjelentősebb cégek között egy olyan kommunikációs és üzleti hálózat állt fenn, amelynek segítségével jelentős tőkeforgalmat tudtak bonyolítani egymás között. Ez a két tényező együttesen járult hozzá ahhoz, hogy mozgásban tudták tartani a fent leírt szisztémát. Szélesebb társadalomtörténeti kontextusban érdemes röviden kitérni a döntően a polgári közösségekből rekrutálódó hitelkibocsátóknak a korabeli társadalomban képviselt szerteágazó szerepére. Bár a döntően a polgárság felső, illetve felső-közép rétegéből kikerülő gazdasági szereplőknek a tevékenysége, valamint a pénzügyi eszközállományuk alapvetően a városi piacközpontokban koncentrálódott, már a 15. század első évtizedeitől tanúi lehetünk egy olyan folyamatnak, amelyben a polgárság mind gazdasági, mind társadalmi értelemben kilépett szűkebb környezetéből. Erre a tendenciára katahzátorként hatott a kora újkori gazdasági átalakulás, s a polgári gyökerű kereskedő-vállalkozóknak, illetve az általuk alkotott társulásoknak tovább erősödött a gazdasági szerepe. A 14. században és a 15. század elején még döntően a kereskedelmi forgalomra koncentráló itáliai, főként firenzei és délnémet családi társulások üzleti struktúrájában egyre nagyobb súllyal jelent meg a hiteltevékenység. A kereskedelmi forgalomból mintegy törvényszerűen kibontakozó hitelezési gyakorlat a 15. századtól egyre inkább központi jelentőségre tett szert a vállalkozói társaságok üzleti stratégiájában. Amennyiben eltávolodunk a várostól, azaz a kora újkori társadalmi-gazdasági viszonyokat általánosságban vizsgáljuk, arra jutunk, hogy nagyon kevés olyan területet találunk, ahol ne „ütköznénk bele” a korabeli polgár figurájába. Ily módon folyton előtérbe kerül a tőkeerős polgár, mint olyan meghatározó gazdaságalakító szereplő, aki számos funkciót vállal a szűkén értelmezett pénzügyi szektoron túl is, sőt tevékenysége egyre inkább túlmutat ezen a szférán. Ebből következően nemcsak klasszikus értelemben vett kereskedőként, bankárként vagy hitelezőként jelenik meg, hanem — a teljesség igénye nélkül — udvari- és hadi szállítóként, diplomataként, tanácsadóként, pénzügyi tanácsadóként, vámtisztviselőként, vagy az állami szervek egyéb alkalmazottjaként gyakorol egyre nagyobb befolyást a gazdasági- és attól elválaszthatatlanul az állami szektorra.8 A fenti funkciókon keresztül közvetett vagy közvetlen mó-AZ ÁLLAMI ÉS AZ ÜZLETI SZFÉRA ÖSSZEFONÓDÁSA A KORA ÚJKORI... 805 8 Brigitte Streich-, „Amechtmann unde Gewinner...” Zur Funktion der bürgerlichen Geldwirtschaft in der spätmittelalterlichen Territorialverwaltung. Mit besonderer Berücksichtigung der Wettinischen Lande. VSWG 78. (1991) 365-392. itt 365.
